Korábbra terveztem ezt a blogfrissítést (mint mindig :-)), de most tényleg nem volt időm az utóbbi 2 hétben. Felgyorsultak és besűrűsödtek az események körülöttem, de a részleteket lejjebb. Mindent a maga idejében :-) Mi is történt az utolsó bejegyzés óta?

Már a Victory-s időmben terveztem, h Szt. Thomas-szigetén egy szervezett túra keretében át lehetne kajakozni a Hassel-szigetre. Természetvédelmi terület az egész, ezért nem is lehet motoros csónakkal megközelíteni, és van rajta pár épület főleg a napóleoni időkből. A túra keretén belül pipás búvárkodás is van, valamint strandolás. Hetekkel előtte felvettem a kapcsolatot a túrákat szervező céggel, adtak is 50% legénységi kedvezményt, sikerült is beszerveznem 4 kollégámat, úh nagy lelkesedéssel  elindultunk egy reggel a francia negyed felé, ahol a túravezetőnkkel kellett találkoznunk. Az előző héten óraátállítás volt az évszakváltás miatt, nekem pedig útközben támadt az a félelmem, h nem biztos, h az USA Virgin-szigetek is követik ezt  a (szerintem egyébként teljesen értelmetlen) energiaspórolásos agymenést. Félelmem beigazolódott: 1 órával a hajó idő előtt járt a sziget, ergó lekéstük a túrát. Ez azért is különösen bosszantott, mert azt, h így 5-en eljöhettünk reggel, a román főnök jóindulatának köszönhettem és az új indiai főnök nem biztos, h ennyire rugalmas lesz. A többieket nem zavarta a dolog; bevertünk pár búfeledtetőt a móló melletti étteremben, aztán  végül is a napot Feketeszakáll várában töltöttük (én már 3-adszorra jártam ott). Volt ott medence, rum, úh elvoltunk. Később a túráztató céggel is sikerült egyeztetnem, úh valszeg majd január végén sikerül pótolni a túrát (az új főnökön múlik, h elenged-e 5-ünket).

Grand Turk-ön csak a kikötő közelében járkáltam. A NASA-nak van itt egy kis emlékparkja. A szigettől nem messze ért földet az első amerikai űrhajós - John Glenn - , miután párszor megkerülte a földet a Friendship 7-es űrkapszulában 1962-ben.

Azon a héten ismét jártam Dominikán, megint az Altos de Chavon városkában, de most lesétáltam a Chavon folyó partjára. Egy elég meredek lépcső vitt le, de megérte a föl-le járkálást; jó volt megint egy kicsit zöldben lennem; meg persze a kilátás is gyönyörű volt. Képek a galériában.

Curacao-n ismét szabad délutánt/estét kaptam, úh perui kolléganőmmel, Berenice-szel (vele volt az erődös kalandom Szt. Maartin szigetén majd’ 2 hónapja) és Georginával, a magyar printshop-os lánnyal elmentünk várost nézni. Jót ettünk, jó borokat ittunk, jó este volt.

Az egyik vasárnap nekivágtam, h kicsit körülnézzek Fort Lauderdale-ben. Van itt egy a vizisportoknak szentelt hírességek csarnoka. Kis nemzetünk ebben elég erős, úh gondolta, megnézem. Sikerült egy városnéző buszt elkapnom, úh 50 cent fejében el is vittek a csarnok mellé, a strandra. Nem a legmodernebb épületben (a 60-as években épült) és nem a legmodernebb kiállítási eszközökkel operált ugyan a csarnok, de jó volt a rengeteg magyarról olvasni. A “hírességeket” 1-1 másfélszer 1 méteres lapokon mutatta be a múzeum. Rengeteg magyar híresség volt, úh a galériába csak párat tettem be. Volt egy végtelenített 5 perces videó is, amiben a készítők a magyar vízipólót istenítették (méltán). Részletek a galériában.

2 hete volt egy speciális 8 napos körút, amikor is kedden elmentünk San Juan-ba. Nagyon jó volt megint ott járni 6 hónap elteltével. Sok ismerős helyen voltam, de végre sikerült bejutnom a kormányzói palotába (a Victory mindig vasárnap volt San Juan-ban, ilyenkor nem látogatható). Egy szemrevaló túravezető - Franchesca - vitt körbe, akiről kiderült, h kb. 10 éve járt pesten egy nemzetközi folklór tánc-rendezvény keretén belül. Szegénynek nem volt jó emléke fővárosunkról: a rendezvény alkalmából anno képeslapok is készültek és az egyiken a lány felismerte magát és kérte az eladónénit, h adjon neki egyet ajándékba, mivel nem volt pénze. A néni persze hajthatatlan volt, úh nem adta neki a képeslapot... Persze viccelődve mesélte a történetet a lány, de azért rossz volt hallani a “híres” magyar vendégszeretetről így több ezer kilométerre otthontól.

És akkor most az utóbbi bő 2 hét tömény eseményeiről, amik miatt nem volt elég időm blogfrissíteni. A lényeg, h szárnyaló galériafelügyelő karrierem mellett beindult esküvői fotós sikersztorim is. Onnan indult a dolog, h kiderült, december elsejéig kellett elküldeni a jelentkezést az esküvői fotós tanfolyamra (gyakorlatilag egy portfóliót kellett összeállítani). Ez a hír engem eléggé az utolsó napokban ért el, úh egy kicsit összecsapott galériát sikerült összehoznom volt filippínó kabintársam, Efren, hathatós segítsége mellett (tényleg sokat segített; nem rajta múlt, h olyan lett, amilyen). Nem tudom, h sikerül-e bejutnom ezzel a tanfolyamra (január közepén lesz), de azóta történt pár dolog, ami talán segít a dologban. Miután Efren (ő volt az egyik esküvőfotós) lelépett, csak egy hivatalos fotós maradt az esküvőkre; de mivel múlt héten 4 esküvő is volt a hajón, a főnök rám és egy másik kollégámra is osztott 1-1 esküvőt. Baromira fostam, de szerencsére nagyon kis esküvő volt (összesen 7 fő) és az ifjú pár is nagyon jó fej volt. Elég jó képeket csinálnom, aminek az lett az eredménye, h 508 dollár értékben sikerült eladnom képeket (ez arra a hétre 55 dollár pluszt jelent nekem). Erre a hétre is van egy esküvőm, úh bízom benne, h ez is jól sikerül. Szóval egyből a mély vízbe dobtak, de nagyon sokat segít a másik esküvői fotós kolléga, Francis, meg persze az is segít, h a főnök bízik bennem.

A főnök egyébként nem annyira rossz, mint amennyire számítottam, bár tény, h én amiatt, h galériafelelős vagyok, nem kapok rossz beosztásokat. Viszont a többieket eléggé hajtja. Ez, meg az, h az utolsó két hétben 4-en is szabira mentek a csapatból (és csak 3 potló ember jött) kicsit érződik a csapatmorálon. Én mindenkivel jóban vagyok (a főnökkel is), de mivel a többiek nagy része nem rajong a főnökért, sokszor közvetítői pozícióban érzem magamat, ami ugye nem a legjobb. Remélem azért ez idővel csiszolódni fog.

Szóval változik a csapat, januárban is lelép 4 ember, de remélem, sokáig már nem kell alkalmazkodnom az új helyzetekhez. Alex kollégámmal egyszerre érkeztünk a hajóra augusztusban és úgy tervezzük, h egyszerre kérjük a szabit február elejétől/közepétől kezdve. Mindketten el akarunk menni a riói karneválra, úh egy 2 hetes dél-ameriaki körúttal kombinálva tervezzük ezt megvalósítani. Remélem, összejön a dolog és le tudunk lépni egyszerre.

3 hete lelépett az egyik magyar lány, Bea. Tartottunk neki egy búcsúbulit, amit így összekötöttünk egy rég tervezett magyar partival. Egy kis Boci csoki és magyar zene voltak az egyetlen hungarikumok, de a hangulat nagyon jó volt. Karácsonyra tervezzük a következőt.

Idén már nem jelentkezem a blogban, úh Áldott, Békés Karácsonyt és élményekben gazdag Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat!

Januárban ugyanitt.

Galéria link:

 https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog220121218

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.