Az előző bejegyzés végén ígértem pár dolgot még Alaszkából. Azok jönnek most.

Alaszkai városok

Szervezett csoportos túrákra már nem fizettem be, úgyhogy a maradék pár alaszkai hétben a városokat és környékét jártam be. Ketchikan magát a világ “Lazac-fővárosának” nevezi és itt van a világon a legtöbb köztéren álló totemoszlopa. A korábbi képeken is látszódott, hogy a lazacok tömegesen úsztak föl a folyókon; ezt minden egyes ottlétünkkkor megtapasztalhattam. Szóval a képeken még több lazac :-) lletve totemoszlop, mert a helyi “Totem Örökség Központba” (Totem Heritage Center) is sikerült eljutnom, meg az utcákon is sok volt. Több infó a városról itt.

Skagway is szerepelt a korábbi bejegyzésben. Ez az alaszkai aranyláz idején az egyik legfontosabb kikötőváros volt.Ma már népszerű túristahely és gyűjtőhelye fura szerzeteknek, de annak idején innen indultak az aranyásók a Yukon aranyáért. Nemrég olvastam, hogy ez a város szerepel gyerekkorom egyik kedvenc szerzőjének, Jack London A vadon szava című regényében. Ha hazaértem, asszem újraolvasom :-)

Juneau Alaszka állam fővárosa; emiatt ez is a legforgalmasabb az általunk látogatott városok közül. Persze ez semmit nem vesz el a tipikus alszkai hangulatából; hatalmas hegyek lábánál terül el, gyönyörű vidék veszi körül.  Az egyik utolsó hetemen fel is szálltam egy felvonóra, ami a kikötő mellől viszi fel az embert a Roberts-hegyre az ott található “Természeti Központba” (Nature Center). Innen lehet hosszabb-rövidebb gyalogtórákat tenni a hegyre. Gyönyörű a környék és persze a kilátás; talán visszaadnak vmit a képek.

Victoria kanadai város és British Columbia állam fővárosa; ez volt mindig az utolsó megállónk mielőtt Seattle-be visszatértünk. A kikötés itt nagyban függ az időjárástól és attól, hogy menetidőben hogy álla hajó. Nem egyszer kihagytuk, mert vagy túl szeles volt a kikőtő, vagy késésben volt a hajó. Mindig este érkeztünk, úh nappali fényben sose láttam a várost, de amit azon a pár (összesen asszem 3) estén láttam belőle, jó benyomást tett. Lettek volna érdekes helyek, ahova elmentem volna, de a személyzet általában nem jutott le a hajóról 9 előtt, így szinte minden zárva volt már. A város nagyon közel van Vancouverhez, úgyhogy az utolsó alaszkai utunkon nem is álltunk meg itt, illetve nem Seattle-be értünk vissza, hanem Vancouverbe kötöttünk ki.

Seattle-t sajnos elszalasztottam... A 2. viktoriai kikötéskor véletlenül később értem vissza a hajóra, mint a legénységnek megengedett, így aznap este elvették a hajós “személyimet”, úgyhogy a másnapomat (amit pedig délután 3-ig Seattle-ben tölthettem volna) a hajón kellett töltenem... Az utolsó hetekben meg már nem volt időm kijutni a városba, szóval csak távoli képek vannak a belvárosról, illetve a kikötőről :-(

Még egy gleccser

Befizettet túrára már nem mentem ugyan, viszont a hajó az utolsó alaszkai úton a Tracy Arm­-fjord helyett a Gleccser-öbölbe ment (Glacier bay). Itt 3 gleccserhez is nagyon közel úszott a hajó. Az idő tökéletes volt, a látvány leírhatatlan. Nézzétek a képeket.

Vancouver

Az utolsó alaszkai út annyiból is különleges volt, hogy amint írtam, nem Seattle-be ment vissza a hajó, hanem Vancouver-ben kötött ki az út végén. Itt sikerült kiharcolnom a román főnöknél egy szabad-délelőttöt, úh egy magyar sráccal, Zsolttal bejártuk, amit be lehetett a városból. A wikipédia szerint etnikailag ez az egyik legtarkább kanadai város; ezt meg is tapasztaltuk. Nincs is igazán központja a városnak, inkább kerületek, amik vagy etnikai, ill. szexuális beállítottség alapján tagolódnak (igen, a buzinegyedre utalok :-)). Van egy hatalmas parkja a városnak (Stanley-park), ahova szintén eljutottunk, illetve a 2010-es téli olimpia emlékhelyei is láthatóak. Bővebben a galériában.

Vancouver-rel tehát véget értek a sokszor esős, ködös, de így is varázslatos alaszkai utak és elkezdődött az első 15 napos hawaii körút, ami után a hajó Los Angeles-be ért vissza és kezdte a téli menetrendet. 6-7 napos körutak 2 mexikói kikötővel (Cabo San Lucas, Puerto Vallarta), néha megszakítva 14 napos hawaii körutakkal. Ezeket a kalandok idő hiányában már nem fogom tudni az ittlétem alatt megosztani a neten. December 7.-én indulok vissza a hideg Magyarországra; a maradék (rahedli) képet majd onnan töltöm fel és frissítem a blogot. Persze sok születésnap és buli is volt még mindenek között, azokról is pár kép majd akkor kerül fel. Szóval karácsonyi ajándékként majd még egyszer frissül a blog, aztán valószínűleg elhallgat.

(Bár a hazarepjeggyel együtt kaptam egy február 7.-i repjegyet is Sydney-be...)

Galéria linkek:

Alaszkai városok:

https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog320131124AlaszkaiVarosok

Még egy gleccsertúra:

https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog320131127MegEgyGleccser

Vancouver

https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog320131127Vancouver

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.