Baltimore-ba érkeztemkor az állomásról rossz irányba lőttem be a szállást, úh sikerült kicsit a gettó felé indulnom. Mivel kezdtem magamat úgy érezni, mint a Drót c. sorozat egyik statisztája (értsd: engem errefelé bármikor, szó nélkül megbicskázhatnak/lelőhetnek), megfordultam és az egyik kevésbé ellenszenves helyitől eligazítást kértem. Meg is lett a szállás, úh miután ledobtam a cuccokat, indultam a városba.

Baltimore-ban van 3 buszjárat, amik teljesen ingyenesek és mivel a város nem túl nagy (persze ettől még élnek ott több, mint 600 ezren), ezekkel a buszjáratokkal a "downtown" látványosabb részei gyakorlatilag bejárhatók. Persze nem úsztam meg, h fizessek tömegközlekedésért, de szerencsére a látványosabb megoldást választhattam. 12 dollárért egész nap használható a helyi vízitaxi, de ezt csak másnap vettem igénybe.

Szóval odaérkeztemkor a maradék fél napomon lebuszoztam az "Inner harbor-ba" (ez gyakorlatilag a város turista-központja) és járkáltam a környéken, h másnap mit is lehetne megnézni. A kikötő mellett van egy elég jó látogatói központ, úh ott össze is raktam a másnapi programomat, utána nekiindultam a környéknek. Ráérősre vettem a tempót, mert az elmúlt napok eléggé lefárasztottak (a központ melletti parkban szunnyantottam is egyet) Elmentem az öböl túloldalára, a Federal Hill parkba, majd a környék utcáit jártam be. Aztán vissza a kikötőbe a város esti fényeihez. Itt találtam egy érdekes könyvesboltot. Egy korábbi erőmű épületét alakították át, de rengeteg régi szerkezeti elemet meghagytak. Többek között a kéményeket. A galériában vannak képek bőven. Aztán még késő estig jártam a várost.

Másnap reggel befizettem egy egész napos vízitaxi jegyet és elkompoztam először a város Fell's Point nevű részébe. Itt valamennyire megőrizték a város 19. sz-i, kicsit angolos képét. Jópofa sorházak, rengeteg kocsma. Utána továbbkompoztam a McHenry erődhöz. Ez az erőd arról híres, h az 1812-ben kezdődő amerikai-angol háborúban az amerikaiak itt vertek vissza egy jelentős angol tengeri támadást a város ellen. Gyakorlatilag túlélték az angol hajók ágyúzását és az ostrom után felhúztak egy hatalmas csillagos-sávos lobogót. Ezt egy amerikai ügyvéd, Francis Scott Key meglátta, és megszülettek benne az USA himnuszának első sorai. Szóval az erőd melletti látogató-központban szinte minden a csatáról és a himnusz születéséről szól. Egy extra széles mozivásznon levetítettek egy 15 perces, látványos filmet a csatáról, majd a film végén a lámpák kialudtak, a vászon elkezdett felgördülni és egy ablakon keresztül megjelent mögötte az erőd (egy hatalmas lobogóval). Felcsendült az USA himnusza és a teremben minden amerikai elkezdte énekelni. Itt most az európai cinizmus azt mondatná velem, h "ez mekkora gáz", de azt kell, h mondjam, h felemelő élmény volt. Valójában (sztem) irigylésre méltó, ahogy az USA (legalábbis ezeken a helyeken) a saját múltjára tekint; ezt más helyeken (Washington, Philadelphia) is éreztem.

Kezdek terjengős lenni, úh elkezdek rövidíteni. Szóval az erőd látványos volt; képek a galériában. Az erőd után megint vízitaxi és vissza a központba. Itt horgonyoz 4 történelmi hajó is: Constellation, Chesapeake, Taney és a Torsk tengeralattjáró. Mindegyiket bejártam; a Taney "múzeumőrével" jót beszélgettem a magyar történelemről - sok magyar származású ismerőse van a városban; nagyrészt 56-os menekültek. Mire végeztem a hajókkal, már esteledett, úh megint nekivágtam a városnak, pontosabban visszamentem Fell's Pointra. Rengeteg kocsma (főleg ír), pár késő estig nyitva tartó művészeti galéria, úh ott maradtam az utolsó komp indulásáig.

Reggel még elrohantam Edgar Allen Poe sírjához, de csak a kerítésen kívülről láttam, aztán vonat és irány Philadelphia.

Itt is ledobtam a cuccaimat a szálláson, aztán irány a város. Elindultam a városháza felé, ami sajnos zárva volt, de a belső udvarra be lehetett menni. A torony tetején a városalapító William Penn szobra áll. Pennsylvania viszont nem róla, hanem az apjáról kapta a nevét, mivel apuka hű szolgája volt az angol koronának. De a városalapító is nagy tiszteletben áll. Bár a király alattvalója volt, sok intézkedését a későbbi függetlenségpártiak is mintául vették. A vallásszabadságot annyira engedte, h közvetlenül a városháza mellé épült egy szabadkőműves templom. Sajnos csak előre egyeztetve lehet bemenni, de kívülről is elég impozáns látvány volt. Ezután bementem a szépművészeti akadémia 2 épületébe (Pennsylvania Academy of Fine Arts), majd pár óra elteltével, záráskor kiküldtek és késő estig róttam még Philadelphia utcáit (voltam bazilikában, kínai negyedben).

Másnap a függetlenségi csarnokot látogattam meg (Independence Hall); itt írták alá a függetlenségi nyilatkozatot 1776-ban (Philadelphia volt egy ideig az USA fővárosa - Washington itt elnökölt). Természetesen méretes látogatói központ volt nem messze, valamint egy Constitution Center nevű központ, ahol az USA állam alapításáról, politikai berendezkedéséről, működéséről van kiállítás, előadás, meg mindenféle multimédiás bemutató. Baromi látványos és piszkosul le tudja kötni az embert... márha van erre egy egész napja. Nekem nem volt, úh fájó szívvel, de el kellett hagynom az USA identitásának eme templomát. Nekivágtam ismét a városnak, mert el akartam jutni a Fairmount parkig. Az odavezető út képei a galériában. A parkot pár éve újították föl és a helyiek szerint ez az USA legnagyobb városon belüli parkja (a NY-i Central parknál is nagyobb). A legdélebbi pontja egy "vízmű", ami ma már inkább múzeum étteremmel, bemutatóteremmel. Szóval innen indul a park; van benne állatkert, japán teaház... mindezt láttam is volna, ha még legalább 2 napot itt töltök, úh csak az evezős házakig bandukoltam (evezős klubok pofás házai). Aztán visszafelé menet elmentem még egy börtönmúzeum mellett, majd slattyogás estig.

Másnap reggel indulás a nagy almába vonaton. Befejező rész következik az utolsó 4 napról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.