Ez a blogbejegyzés már egyszer megszületett a Barbadosz-i kikötőben október 12.-én, de egy meggondolatlan és kapkodó Alt+F4-ezéssel sikerült bezárnom a böngészőt mielőtt publikáltam volna. A blog.hu pedig volt szíves nem elmenteni semmit az addig megírtakból... Szinte mindig megírom előre wörd-ben a szöveget, h csak bemásolni kelljen meg publikálni  később; most nem így tettem, mert előtte nem volt kb. semmi időm, h a hajón leüljek vhova monitorra vetini a gondolataimat. Na sebaj, most így hajnali 2-kor már nem zavarhat semmi :-)

Ebből is látszik, h amióta a végleges hajómra kerültem, nagyon kevés szabad időm van. Azt a keveset is vagy alvással töltöm, vagy mosásssal, vasalással. De ne ugorjunk előre.

Ott hagytam abba az előző bejegyzést, h kissé szomorkásan heverészek a viharverte miami szállodában és várom, h másnap mehessek Puerto Rico-ba. Az úton nem is volt semmi gond. A szállodából ingyé’ kivittek a reptérre (a szálloda saját buszán, ami 23.-án is elhozott a reptérről), ahol nem is volt semmi gond, viszont a “becsekkolás” új formáját tapasztalhattam meg. Itt már az utasnak kell szó szerint feltennie a saját poggyászát a futószalagra (!) A csekkolást már szinte csak automatáknál lehetett megcsinálni; volt ugyan a környéken pár alkalmazott segítőnek, de kb. mindent meg lehetett oldani önerőből. Az egyik meglepi itt ért, mivel az egyetlen feladandó bőröndöm után kellett 25 dolcsit fizetnem. Fapadosoknál már mondhatni megszoktam ezt az eljárást, de az American Airlines-nál ez kicsit fura volt. Főleg, h a Pest-NY-Miami vonalon semmi ilyesmi nem volt. Kártyáról kifizettem ezt a sarcot és szinte a bőröndre való vonalkódot is nekem kellett rátennem a csomagomra, de végül az egyik ottani erő kezelte a matricázó gépet. Viszont utána kedvesen elküldött, h akkor tegyem fel a csomagot a futószalagra. A repülőút 2 és fél óra volt, ami alatt csak egy innivalót szolgáltak fel. Ez is kicsit fura volt; más, hasonló méretű légitársaságok legalább egy szendvicset odadobnak az ember elé. Nem voltam éhes, de azért eszembe jutott, hogy a BP-NY vonalon adtak meleg ételt (Bár mondjuk a NY-Miami-n megint csak inni adtak)

Puerto Ricoban aztán már várt rám (meg persze másokra is) a Carnival. Begyűjtött mindenkit az érkező repülőkről, buszra tereltek minket, ami egyenesen a kikötőbe vitt. A napos San Juan-ból egy másodpercet sem élvezhettem aznap egyrészt a gyors transzport miatt, meg azért sem, mert ahogy elindultunk a reptérről, óriási felhőszakadás jött; a kikötőben is alig tudtunk kiszállni a buszról fel a hajóra emiatt. Végül sikerült a dokkhoz érni és fellszállni a hajóra hatalmas dög egyébként). A hajóban aztán szinte futószalagon vittek be és “dolgoztak fel” minket, őúj érkezőket. Papírmunka, ide-ida menés ezért meg azért... Viszont nem volt fejetlenség. Nagyjából képben voltam már, h mit és miért is kell csinálni ilyenkor. Az új menedzseremmel is hamar találkoztam. Redes, indiai fószer, Ankhur a neve. A új csapatom tagjaival is hamar összetalálkoztam; jó fejek ők is. Van 4 perui srác ( az egyikuk mint visszatérő, velem érkezett a hajóra), van 3 indiai srác, 1 bolgár, 1 dél-afrikai, 1 mexikói srác, meg egy szintén mexikói lány, 1 orosz lány, meg legnagyobb örömömre egy magyar srác is van köztük, Krisztián. Ős is tök jó fej, az első nap körbevezetett a hajón, meg később is sokat segített. Rajta kívül vannak még sokan magyarok a hajón és valszeg még nem mndegyikkel találkoztam.

A hajó összességében jó. Van pár dolog, ami más mint az Imagination-ön (meg kicsit rosszabb is pl. kajáltatás gördülékenysége, de összességében nem rosszabb (egyelőre). A kabinok szintén 2 személyesek, méretre nem nagyobbak, állagra kicsit jobbak. A kabinajtók nem kulcsosak, hanem kártyások, a fürdő vmivel nagyobb.

A munka viszont haj(t)ós – elnézést a szóviccért :-). Az első napon szerencsére csak galériáznom kellett (kb. kétszer akkora a galéria, mint az előző hajón), de másnap már háttér előtt kellett lőnöm az utasokat. Sztem (és a csapattársak szerint is) jók lettek a képek, bár a limitet nem tudtam hozni (200 kép kellett volna, csak 155-öt tudtam szállítani). Aznap volt még vacsorafotózás: az itteni éttermek kb 2-szer akkorák, mint a másikon (kétemeletesek (!)), szóval kellett nyomni a tempót, mert létszámra nem voltunk többen, mint az előző hajón. Itt megint előjött, h lassú vagyok még. Bár azért sikerült 107 képet csinálnom 15-20 perc alatt.

Voltam már medencefotózáson is. Itt a medence és a csúszda környékén kellett másfél órát slattyognom és fűzni az utasokat fotóra. 130 kép körül sikerült ezt letudnom. Vannak alakalmak, amikor az utasok annyira nem kapnak, h a célszám felét sem sikerül megcsinálni. Az egyik este 200 helyett 99-et sikerült csinálnom, de a mellettem lévő srácnak is csak 108 sikerült. Nagyjából egymásnak “adogattuk” az utasokat.

Szerda éjjel volt egy latin parti a személyzetnek. Sajnos fotóznom kellett a mulatókat, úh csak inni tudtam :-) Kb 3-ig fenn voltam, másnap (azaz aznap) pedig már fél 8-tól munkába kellett állnom... Fényképezőkez meg egyéb apróságokat árulni a leszálló utasoknak (ez volt St. Lucia szigete). A 2 és fél óra szünetemben aludni kellett mennem, bármennyire is szerettem volna frissíteni a blogot és válaszolni az “ímélekre”.

A torokgyulám sajnos elhatalmasodott rajtam. A crewparty-n szerda este már csak kézjelekkel tudtam a társakat instruálni a pózokhoz (bár mindenki elég részeg volt, szóval nem sokat számított volna, ha tudok is beszélni). Ma, pénteken már relatíve jól vagyok. A hangom már (remélem) nem fog elmenni; csak köhögök. Az első napok rettenetesek voltak, főleg amikor portréznom kellett. Az utolsó órákban már alig bírtam beszélni az utasokhoz...

Pár utassal elég jóba lettünk; megismernek és néven szólítanak. Egy baj van csak, h én nem emlékszem az ő nevükre :-) Mindegy, a lényeg, h ők emlékezzenek az enyémre, ha amjd értékelniük kell a személyzetet. Nem lenne rossz, ha visszajutna a menedzseremhez pár név szerinti dícsérő szó rólam az utasoktól :-)

Megint hosszú lettem, úh zárom soraimat. Remélem, most már több szabadidőm lesz, h frisítsem a blogot és válaszoljak email-ekre.

Frissült a galéria most már pár képpel a hajó belsejéről is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.