Ahogy azt már valszeg sokan észlelték, egy darabban hazaértem Peruból, úh következzen kétrészes útibeszámolóm első része. Két galéria is van; az első az első limai napokhoz van, a második a cusco-i utamhoz.

9.-én gond nélkül leszereltem a Freedom-ról. Nem volt fennakadás a papírokkal (előző héten 3 órát csúszott a leszállás, úh fostam egy kicsit, h most majd nem tudok időben lejönni a hajóról; relatíve hamar lejutottunk a hajóról, majd irány céges busszal a reptérre, Miami-ba. Ott leválltam Európa felé induló cimboráimtól és elindultam Limába. A repülő kicsit hamarabb érkezett Limába, mint a menetrendben jelezték, úh kicsit várnom kellett Berenice (továbbiakban Bere) kolléganőmre, de aztán megtaláltuk egymást. (Az első hetet az ő családjánál töltöttem, majd a 2.-at volt főnököm, Christian családjánál)

Másnap Bere megmutatta a környéket. A családja a Magdalena del Mar nevű városrészben lakik, úh az első körutunk a környéken volt. Aztán eltaxiztunk a Miraflores negyedbe. A tömegközlekedés elég szervezetlen itt: csak buszok vannak, de azok méretei a kis, 8 személyes Toyotától a kiszolgált amerikai iskolabuszokig terjednek (gyakorlatilag mindegyik eléggé leszolgált állapotban van :-)). A jegyár nagyon olcsó; szinte egyszer sem kellett a buszokon 100 ft-nál többet fizetnünk fejenként. Viszont a sofőröket versenyeztetik (!). Minél több utast szállítanak egy nap, annál több a bónusz, úh kicsit életveszélyesen közlekednek; néha gyakorlatilag egymást próbálják letolni az útról. Az utas meg addig számít, amig felszáll a buszra; utána kapaszkodni kell, mert a sofőr nem ismer se istent, se embert. Ilyen közegben sokan a taxit választják, amikben viszont alkudni kell, mert taxióra nincs. De itt sem vészesek az árak, 7-800 Ft-ért elvisznek ugyanoda, ahova a buszok. (A helyi pénznem a “Sol”, ami nagyjából 100 Ft-nak felel meg)

Szóval eljutottunk Miraflores-be, ami egy elég fejlett része a városnak. Sok irodaház, éttermek, parkok. Ez a negyed is közel van a Csendes-óceán partjához; a képeken látszódik.

Másnap elmentünk a történelmi városrészbe; ez mondhatni a központja Limának. Itt bementünk a limai katedrálisba. Ez egy elég méretes templom sok oltárral, nemrég feltárt sírokkal és az érseki múzeummal. Aztán a főteret (Plaza de Armas) érintve elindultunk a ferences monostorhoz. Itt az  érdekes belső “burkolású” templom után bementünk a kolostor részbe is, ahol többek között egy több száz éves könyvtárat is láthattunk, de sajnos a kolostor részben tilos volt a fotózás, úh onnan nincs kép... Ezután visszatértünk a főtérre, ahol vacsoráztunk, majd késő estig jártuk az utcákat ahol csatlakozott hozzánk Bere 2 barátja is.

Másnap Bere anyukájával és unokahúgával elmentem egy közeli piacra. Egyikük sem beszél angolul, az én spanyol nyelvtudásom pedig messze van a tökéletestől (a hajón használt számítógépen tanultakat nehezen tudtam használni), de nagyjából sikerült megértenünk egymást. A piacon rengeteg, számomra ismeretlen gyümölcsöt, zöldséget láttam és kóstoltam, de ami a legjobban tetszett, azok a gyümölcsturmix-helyek. Ezek szerte a városban találhatók; a lényege, h fogják a gyümölcsöket és összeturmixolják. Lehet egyízűt, de lehet keverni is őket és mivel ebben az országban mindig frissek a gyümölcsök, mondanom sem kell, h isteniek ezek a turmixok. Délután Beré-vel a Barranco nevű negyedbe mentünk; ez gyakorlatilag egy művésznegyed sok galériával, kávézóval. Itt megnéztünk pár galériát, bejártuk a környéket, ismét eljutottunk a partra (mert Barranco is part menti negyed) A nap vége felé visszamentünk Miraflores-be, ahol egy plázában találkoztunk Bere egyik barátnőjével. Ez a pláza elég érdekes; gyakorlatilag a partmenti sziklába építették, így az egész pláza az óceánra néz. Itt hárman beültünk egy étterembe vacsorára, majd késő estig jártuk az utcákat.

Másnap reggel indult 3 napos cusco-i kirándulásom (amit így utólag jobb lett volna 4, vagy 5 naposra nyújtanom, de így legalább van miért visszamenni Peruba :-)) Reggel eltaxiztam a reptérig (Bere apja fogott taxit nekem, mert ha az erősen akcentusos, tört spanyolommal kezdtem volna alkudozni, tuti, h 5-szörös áron jutok a reptérre), ott gond nélkül felszálltam, majd jó másfél óra repülés után megérkeztem Cusco-ba. Itt a reptéri taxis fix áron, 30 sol-ért elvitt a szállásomig (bár pár nappal később a szállástól csak 8 solért vittek ki a reptérre...), majd elindultam várost nézni. A galériában van sok kép, ott le is írom, h merre jártam, úh itt csak annyit írok, h járkálásom alatt sikerült egy szvettert beszereznem (kicsit hűvösebb volt ott fenn (3000 méteren) az idő, mint Limában), valamint befizettem másnapra a túrámat Machu Picchu-ra.

Az utam Machu Picchu-ra elég érdekes volt. Alapvetően ez az útvonal: Cusco-ból el kell jutni Ollantaytambo városába (másfél óra buszozás), ahonnan vonat visz Aquas Calientes nevű városba (vmivel kevesebb, mint 2 óra), végül onnan ismét buszok visznek fel egy meredek szerpentinen Machu Picchu-hoz (fél óra). Elvileg másnap hajnali háromkor kellett volna, h az első kisbusz felvegyen a szállásomon és elvigyen Ollantaytambo-ba. A buszra ¾-ed 4-ig vártam, majd a recepciós segítségével hívtunk egy taxit, ami elvitt Cusco-ban egy sarokra, ahonnan maszek buszok indulnak az említett városba. Itt a sofőr megvárja, míg tele nem lesz a busz, úh amikor 4-ed 5-kor sem indultunk még, elkezdtem fosni, h bukom a dolgot. A vonatra helyjegy van és adott a visszavonat indulása is; ha lekésem az odavonatot, az új jegy plusz pénz, meg ugye nem is biztos, h kaptam volna jó időben másik jegyet. Meg persze, ha az odavonat későbbi lett volna, a visszavonatot is újra kellett volna szervezni. Szóval elég nagy fejfájás körvonalazódott bennem (a buszban volt még 2 középkorú francia (vagy kanadai) hölgy, akikkel szóba elegyedtem. Ők az eggyel későbbi vonatot célozták be, úh nekik nem volt olyan sürgős a dolog, viszont megkínáltak mini banánnal és szorítottak, h elérjem a vonatot). Szerencsére fél 5 előtt sikerült elindulnunk és az amúgy elsőre nem túl meggyőző sofőr elég jól nyomta a kisbuszt, úh 6 előtt Ollantaytambo-ban voltam (sokáig tartott, míg megtanultam a város nevét, de most már megy mint a karikacsapás :-)) Ott a busz nem tudott teljesen az állomásig vinni, úh 1 sol-ért motortaxiba szálltam és az elvitt az állomásra (motortaxiról van kép a galériában; a lényege, h az eleje egy (fél)motorkerékpár, a hátulja egy 2 személyes, fedett plató ülésekkel) Szóval ez is megéltem. A vonatút elég látványos volt; végig az Urubamba-folyó mellett haladtunk, ami az esőzések miatt (esős szezon kezdődött éppen) eléggé felduzzadt és vészjóslóan hömpölygött (képek).

Aquas Calientes-be érkezve vártak az idegenvezetők és úgy tűnt, én egy spanyol csoportba kerülök. Erre rákérdeztem a vezetőnél, aki szerencsére intézkedett és sikerült egy angol csoportba kerülnöm. Előtte még volt az utolsó buszozás fel az inka városba, majd aztán ott beraktak a csoportomba (ez nagyon tetszett ottlétem alatt. Mármint, h vannak persze veszélyes helyek Peruban, de a túristahelyeken nagyon próbálnak a vendégek kedvében járni. A perui nép dicséretét majd a 2. bejegyzésben részletezem :-))

Most elkezdek rövidíteni, mert asszem kezdek sok lenni :-) Szóval az idegen vezető nagyon jó volt, Machu Picchu pedig lélegzetelállító. Nem szeretem a nagy szavakat, de ez tényleg nagy élmény volt, az esős idő kicsit belerondított, de nem érdekelt. Nem fecsérlem a szavakat, nézzétek a képeket (vagy menjetek el ti is :-)) Az önarcképet egy magyar pár csinálta rólam, akikkel pont ott találkoztam.

Délután visszaindult a vonatom. Mivel Ollantaytambo-ban megint nem várt senki, h visszavigyen Cusco-ba, maradtam ott egy kicsit és belopóztam az ottani inka városromhoz. Sok időm nem volt, úh csak gyors látogatás volt. Utána fogtam egy kocsist, aki 15 sol-ért visszavitt többedmagammal Cusco-ba; este 9 körül értünk vissza. A kimaradt busz miatt volt 36 sol extra költségem, de visszamentem az utazási irodához, ahol befizettem az útra és gond nélkül kifizették ezt nekem. A buszos a recepciós elmondása alapján 4 után jött a szálláshoz, úh vele is elértem volna a vonatot...

Másnap délután indult vissza a repülőm Limába, úh próbáltam minél több dolgot besűríteni. Voltam inka múzeumban, bementem a bazilikába, majd felmentem a város melletti/feletti szintén inka erődromhoz (Sacsayhuamán). Egyébként Cusco volt a legnagyobb inka város (több int 300 ezren lakták, amikor a spanyolok megjöttek), de a spanyolok szinte mindent leromboltak, de azért maradt itt néznivaló. Sajnos az eső is elkezdett esni, úh ezt az erődöt nem tudtam teljesen megnézni, dehát jövök én még ide...

Limába aztán délután visszarepültem. Nem volt semmi gond az úton; a reptéren ismét Bere várt a családjával.

Folyt köv a következő bejegyzésben.

Galéria linkek:

Lima: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog220130303PeruI

Cusco: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog220130303PeruII

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.