Az első tapasztalatok
2011.09.26. 19:07
Az elöző “pósztomban” az überrészletes kezdés után lólépésekben haladtam a hajós események leírásában, aminek oka csupán annyi volt, hogy egyre gyanúsabb lett nekem, h én ingyé’ netezhetek abban a Nassau-i kávézóban. Annál is inkább, mivel kávézni, meg úgy egyáltalán bármit is fogyasztani ott nem lehetet. Viszont a helységbe egymás után fordultak meg gyanús, feketebőrű egyedek, akik folyamatosan kissebb-nagyobb összegeket kaptak, vagy adtak azon a pulton át, ahol én a netezés díjszabásáról érdeklődtem (amire a válasz egy kézlegyintés és egy “Csak netezz nyugodtan!” reagálás volt). Egyre nagyobb lett a gyanúm, h az emeleten vmi bűnbarlang lapul (ergo: a netkávézó csak pénzmosoda/álca), szóval igyekeztem az aznapi bejegyzésemet gyorsan lezárni, mielőtt az egyik helyi szerencselovag jókedvében megbicskázza az oldalamat.
Visszatérve az első nap eseményeire. Tényleg nagyon sok idő elment az elnyúló beszállással, papírmunkával. Nagyon pozitív volt viszont, h a beszállás után külön foglalkoztak velünk fotós gyakornokokkal (“Trainee - Photo” jelenleg a pozícióm). A fotósok trénere vett át minket a beszállósoktól, míg a tőbbi beszállóval (felszolgálókkal, pincérekkel, egyébb egyszerű munkásokkal) úgy tűnt, közösen foglalkoznak az illetékesek. Szóval a lényeg, h egy Amanda nevű trénert kaptunk “tyúkanyónak”, aki tényleg nagyon jó fej (eddig... meglátjuk, h az első 2 hét után kiket küld egyenest haza), jól magyaráz, türelmes... meg angol (ezt most nem tudom eldönteni, h jó, vagy rossz jelző. Talán inkább azért lehet ennyire jó fej, mert a nagyszülei lengyelek – legábbis az egyik pár) Apropó lengyelek: van a kis hétfős, gyakornok csapatunkban is egy lengyel srác, aki szintén nagyon jó fej. Jó a humora, jókat beszélgetünk, meg hihetetlen dumákat tud lenyomni az utasoknak (idézni sokáig tartana a szövegeit; a lényeg, h igazi “szélszes” dumája van , de közben baromi vicces is, mert tudom, h az egész eladói rizsát ő sem gondolja komolyan). Kryspin-nek hívják.
Szóval egyelőre jó a csapatunk. Van a magyar srác, Gábor, aki szintén jó fej, de kicsit csendes, meg az angolja sem a legjobb. Van a román srác, Bogdan, aki már a kabintársamnak is kezd idegesítő lenni. A trénerünk is szóvá tette, h lehetne egy kicsit pozitívabb a hozzáállása. Nehéz lenne leírni, h mi zavar a srácban (a revizionista lendület azt iratná le most velem, hogy “azon kívül, hogy román” :-)). Az a típus, akinek nagyon gunyoros a humora, nyomja, h milyen tapasztalatai vannak, meg hogy “de gázok itt a körülmények, így nem is lehet dolgozni”, de néha az a gyanúm, h csak vetíti a srác azt a nagy tapasztalatot. És az angol kiejtése is rettenetes néha: “hangosan motyog”; hirtel ez jutott eszembe róla.
Van még Kryspin, a lengyel srác, egy filippínó, Justin Jayson (!) és 2 indiai. Alapvetően jó fejek ők 3-an is, de nagyon sokat még nem beszélgettem velük, viszont az a kevés pozitív volt.
Ja igen, a kabintársam. Annak ellenére, h egy teljes napig nem is találkoztunk, látatlanban elég rossz benyomást keltett (elég nagy kupit hagyott maga után). Viszont a második este (amikor is végre találkoztunk) tök jól eldumáltunk zenéről, melóról, szóval ő is jó fej ... egyelőre. Fenntartom mindenkivel szemben a véleményváltoztatás jogát; még csak 2 napja vagyok a hajón... Ő egyébként horvát és Rejko a keresztneve. Nagy rocker és világfi. Miután befejezi a mostani, 2. szerződését a Carnival-nál, attól tart, hogy New York-ban, Amszterdam-ban és Bali-n fogja elverni az itt megkeresett pénzét.
Az első napon körbevezetett Amanda minket a hajón, voltunk minden újonccal 1-2 tréningen, mi fotósok megkaptuk a gyakorló gépeinket, aztán késő estig ment még az elméleti oktatás. Ha vkit érdekel (bátyámat sztem biztos ;-)) Nikon 60D-ket D300-akat kaptunk. Soha nem használtam Nikont, furák is rajta az opciók (vagy még magyarosabban: a “fícsörök”), de jól összerakott gépnek tűnnek. Van hozzá egy elég méretes külső vaku. A következő 2 hétben ezzel fogunk gyakorolni meg dolgozni. 2 hét múlva vizsga és aki átmegy, azt küldik másik hajóra dolgozni. Akinek nem sikerül, az marad még 1 hetet, de ha nem brillírozik, hazaküldik... Úgyhogy izgi lesz.
2. nap délelőtt sok eget rengető nem történt, figyeltük az “öregeket” dolgozni. Délután volt 4 óra szabad foglalkozás, így jutottunk ki Nassau-ba. Érdekes város (majd rakok fel képeket), de majd jobban meg kell ismerni még.
5-től pedig a galériában voltunk és árultuk a képeket. A trénerünk engem kapásból berakott az egyik pult mögé, hogy akkor adjak el és kezeljem a számlázó gépet. Jól ment, még élveztem is, pedig nem sokkal agypróbálóbb meló, mint a mekis eladói meló lehet. Jó volt nyomni a béna eladói szöveget a mindenféle akciós meg ajándék árukról. Megmártóztam a mocsokban... és jólesett :-)
Viccen kívül: tényleg jó volt látni, hogy rá tudtam venni az embereket, h vegyék meg azt az ízléstelen képkeretet, mert ha a képpel együtt veszik, akkor féláron megkapják...
Viszont ennyi elhízott embert én még nem láttam, mint ott. Kemény meló lesz ezeket úgy fotózni, h jól nézzenek ki...
A következő napon folyamatosan gyakoroltunk. Először hátterek felépítését gyakoroltuk. A lényeg, h fel kellett húzni egy 2-3 méter széles vásznat, amin vmi gagyi kép van; ez a háttér. Aztán 3 különböző lámpát, h bevilágítsuk az egészet; aztán fénymérés, lémpaerősség állítás. Mindezt időre.
Gyakoroltunk még a fedélzeten is természetes fénynél, plusz vakuval derítettünk. Délután meg az eddigi legnehezebb gyakorlat jött: utasok leszólítását gyakoroltuk, majd azt, h különböző pózokba hogy tudjuk beállítani őket. Egyelőre még csak egymáson gyakoroltuk, de ma (26.-án) már bedobnak minket az utasok közé... Az első tűzpróba.
Az eredeményekről majd a következő bejegyzésben.
Most egyébként visszatértünk Miami-ba. A régi utasok leszálltak, jönnek az újak; ez most 4 napos körút lesz. Key West-en át Mexikóig, aztán vissza Miami-ba.
A hajó neve egyébként Imagination. Nagyjából 2500 2000 utassal és majdnem ezer fős személyzettel.
Pár link hozzá:
http://en.wikipedia.org/wiki/Carnival_Imagination
http://www.carnival.com/cms/fun/ships/carnival_imagination/default.aspx?shipCode=IM
És még akkor pár kép:
https://picasaweb.google.com/kolestom/HajosMelo
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szbori 2011.09.26. 20:24:26
nyuwec · http://blog.koles.hu 2011.09.26. 21:09:30
Nikon d60 meg olyasmi mint a geped az 1000d nem?
Dett(k)i 2011.09.27. 17:00:12
A képek tetszenek, már el is vágyódtam kis hazámból egy picit :-( Ha fényképezel: lécci a kabint is valahogy, meg kajákat is (szigorúan szkamai szempontból persze).
bauernora 2011.09.30. 10:15:09
kolestom 2011.09.30. 23:46:13
A gépet nem ajánlatos levinni, mert ha elveszik, akkor ránk verik az árát.
Gyakorolni meg tudunk élesben is :-) Annyit fotózunk, h nem igazán van kedvem a szabadidőmben is pózoltatni embereket.
kolestom 2011.09.30. 23:50:13
A gép típusát elírtam: nem D60, hanem D300. Az 1000D-hez nem tudom nagyon hasonlítani, mert elég más a felépítése, mint a canon-oknak. Szabadon mozgatható a főkuszpont a keresőben, míg a canon-ban fix pontok között váltogathatsz. Szóval elég más a gép, de egyáltalán nem rossz.