USA vakáció 3. - New York
2012.06.18. 18:02
Ott hagytam abba, h júni 29.-én, kedden megérkeztem New York-ba vonaton. Az állomásról nyílegyenest a szállásra metróztam, ami a Central Park ÉNy-i sarkához volt közel. Az már majdnem Harlem, de a neve ellenére teljesen rendben volt a környék; már-már békés volt. Miután lepakoltam, ismét metróra szálltam (1 utcányira volt a megálló) és irány a Times Square. Na, ott aztán megkaptam a tömeget. Rengeteg ember és autó; hirtelen nem is tetszett a dolog (főleg, h előzőleg relatíve nyugis városokban voltam), de ahogy 1-2 utcával kijjebb mentem, már elviselhető volt a tömeg és a forgalom. Megint metróra szálltam és elmentem a WTC tornyok helyéhez.
Ott meg is lepett, h mennyire előre járnak már az új tornyok építésében. Egy hatásos emlékpark is van nagyjából az lerombolt tornyok helyén (képek a galériában) és egy múzeum is van kiépülőben (szóval az még zárva volt). Ezután gyalog mentem a Wall Street irányába, majd ott és a környéken járkáltam; elmentem Manhattan legdélebbi pontjáig, a Battery parkig, ahonnan másnap indult a komp a Szabadság szoborhoz.
Még kedden vettem egy CityPass-t (kedvezményes belépő-köteg 6 nevezetességhez), úh maradék napjaimra átlagba 2 helyre kellett eljutnom, h ki tudjam használni. Szerda reggelre be is lőttem a Szabadság szobrot, szóval metróval újra a Battery parkra, aztán kompozás a Liberty-szigetre. A szobrot (vagy inkább a talapzatát) éppen renoválták, úh sajnos csak körbe lehetett járni a szobrot. Sok időt nem is akartam pazarolni itt, mert utána a komp az Ellis-szigetre vitt. Itt működött az USA egyik bevándorlóközpontja 1890-től 1954-ig; ide érkeztek az Európából jövő bevándorlók, itt vizsgálták át őket, mielőtt az országba engedték volna a tömegeket. Ma egy nagy múzeum lett az épületkomplexum egy részéből érdekes kiállításokkal és rengeteg magyar vonatkozással.
Utána a komp visszavitt Manhattan-re, majd elindultam a modern művészetek múzeuma felé (Museum of Modern Arts). Útközben belebotlottam egy filmforgatásba is. A múzeumban aztán zárásig voltam, majd betértem a Szent Patrick székesegyházba. Méretes darab volt; lelkes írek építették még a 19. század második felében. Miután kijöttem, már sötétedett, úh pár órát még slattyogtam az utcákon, aztán lemerültek a fényképezőm aksijai, úh visszatértem a szállásra.
Másnap (csütörtökön) a természettudományi múzeum felé vettem az utamat (American Museum of Natural History), át a Central parkon. A múzeum hatalmas volt, gyakorlatilag nyitástól zárásig ott voltam, agyilag teljesen lefáradtam benne. Szerencsére az elejére tettem az űrkutatási "részleget", úh ott sok időt el is töltöttem. Ott az egész bemutató egy planetáriumi vetítéssel kezdődik, ahol mondanom sem kell, h egy baromi látványos 15-20 perces filmmel/videóval vittek az űrbe. A vetítés egy hatalmas gömbben volt (Hayden planetárium), aminek ez volt az egyik vetítő terme. A másik (kisebb) a gömb alsó részében volt, ott a világegyetem születéséről volt egy rövid film. Az első vetítés után körbe lehetett járni ezt a nagy gömböt és a körbekúszó folyosón az univerzumi méretektől kezdve a legkisebb részecskék szintjéig szemléltették a világegyetem méreteit. És mindig a gömb volt a viszonyítási alap (pl.: ha a gömb jelentette a ma ismert univerzumot, akkor Tejút egy pötty volt a korlát kijelzőjén) A fényképek közt van egy kép, ami talán jobban szemlélteti az egész ötletet :-) Ez a folyosó levitt a gömb alsó részéhez, a 2. vetítőterembe, ahol a Nagy Bumm-ról volt egy rövid film, majd onnan kilépve megint egy spirál-folyosón kellett menni. Ennek a korlátján pedig, mint időspirálon az világegyetem 13 és fél milliárd évét szemléltették. A folyosó végén a 30 ezer év emberi történelme egy hajszálnyi vastagságú időt "ölelt át" - erről is van egy szemléletes kép a galériában. Ezen kívül még volt számtalan más részlege a múzeumnak (emberi kultúrák, állat- és élővilág, ...). Egy nap alatt befogadhatatlan, de azért megérte.
Ekkora kultúrsokk után ki kellett szellőztetnem a fejemet, úh felmentem az Empire State (ES) épület tetejére. A múzeumban zárásig voltam, úh az ES-re pont alkonyat-tájt értem föl. Itt nem is fecsérlem a szavakat, temérdek fénykép van a galériában. A fejkiszellőztetés olyan jól sikerült, h este 10 körül el is kezdtem fázni, úh lejöttem és elballagtam a Times Square-ig (TS), h azt is lássam éjszakai fényiben. Utolsó erőimmel elmentem utána a központi pályaudvarig is (Grand Central Station), majd szállás.
Péntek reggel ismét a C. parkon keresztül indultam, de most a Metropolitan Museum of Art volt a cél (művészettörténeti múzeum). Természetesen ez is hatalmas volt, óriási részlegekkel különböző kultúrtörténeti korszakokból, illetve kultúrákról. Ez is teljesen leszívta az agyamat, az ázsiai részleg bejárata előtt el is szunnyadtam negyed órára. Záráskor léptem le innen is, aztán megint üríteni kellett a fejemet, úh slattyogás az utcákon késő estig, aztán vissza a szállásra pakolni.
Ugyanis másnap, szombat volt a vakációm utolsó napja. A repülő este 7-kor indult, úh reggel a cuccaimat a szállás portáján hagytam, és nekiindultam, h letudjam a CityPass 6. látványosságát is, a Rockefeller center tornyát. Előtte elmetróztam a Union térig és a környéken járkáltam. Volt itt templomból alakított kis bevásárlóközpont, valamint a 6. sugárutat több utcányi hosszban lezárták, mert vmilyen kirakodóvásárt tartottak ott. Aztán visszaértem a Rockefeller center tornyához; innen megint sok képet készítettem. Az idő rohamosan fogyott. Miután lejöttem a toronyból, még beugrottam egy közeli LEGO-boltba, de a Sutton parkig már nem jutottam el, h a Queensboro-híddal a háttérben Woody Allen filmjének plakátját utánozzam. Majd legközelebb.
Az idő rövidsége miatt rengeteg helyet ki kellett hagynom nem csak New York-ban, de mindegyik városban (na, jó, Miami-ban talán nem olyan sokat), szóval lenne még miért visszajönni. Meg hát az egész ország hatalmas és az, h az USÁ-nak nincs történelme, nem igaz. Van neki, csak kicsit fiatalabb, mint amihez Európában szoktunk, de semmivel sem érdektelenebb.
Most egy ideig szünetel a blog; augusztus elején indulok vissza egy másik hajóra. Utána szeretnék megint pár hét vakációt, de ez még a jövő zenéje. Köszönöm mindenkinek, aki olvasgatta a blogot. Augusztusban újra jelentkezem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
