2013 utolsó bejegyzésének terveztem ezt, de a képek mennyisége és szétszórtsága miatt (3 helyről kellett összeválogatnom) 2014-re csúszott a dolog. 2 hét távlatából már nem kívánok “Boldog Karácsonyt!”, de a “Boldog Új Évet!” még belefér talán :-)

4 részre osztottam ezt a bejegyzést is, mindegyikhez külön galéria. Linkek a fejezetcímekre kattintva, vagy a bejegyzés alján.

Első hawaii út

Szóval ott voltunk, hogy elhagytuk Vanciouver-t, hogy 5 nap hajózás után elérjük Hawaii-t; ott is elsőként Oahu szigetén Honolulu-t. Volt egy tervem, hogy kocsit bérlünk és megnézzük a közeli Diamond Head nevű kisebb vulkánkrátert, de hagytam magamat lebeszélni róla (mondván a kilátás jó, de csak gyalog lehet felmenni és annyira nem nagy szám). Szóval a vége az lett, hogy 4-en elmentünk a Waikiki beach-re, majd a környező utcákon járkáltunk, kajáltunk. Illetve én még egy Mac Store-ban megvettem/előrendeltem “álmai” kütyüjeit. Délutántól melóztam, de reméltem, hogy ha legközelebb jövünk, kimenőt kapok déltől, úh lesz még időm messzebbre is eljutni. A hajó késő este indult innen, így a fotós-csapat egyik fele kimenőt kapott; a következő napon,  Maui-n pedig a másik fele (így én is).

Mauin egy kisbuszt és egy kocsit béreltünk, majd nekivégtunk a Haleakela vulkánnak 3055 méteres magasságba. Jó hosszú volt a felfelé út és sajnos egy felhő ülte meg a csúcsot, amit ha szerencsénk lett volna, felülről láthattunk volna, de túl nagy volt a felhő. Úgyhogy egy ködbe burkolódzó, marsbéli tájra érkeztünk a csúcson pár érdekes növénnyel. A galériába raktam pár képet, hogy hogyan is nézhet ki tiszta időben a táj. Lefelé menet annyira monoton volt az út és egy negyed órára senki nem szólt hozzám, úgyhogy egy pillanatra bebóbiskoltam  és átcsorogtunk a szemközti sávba – szerencsére nem jött senki. Unána már ébren maradtam :-) A partra érve megálltunk Paia kisváros mellet egy csobbanásra, majd kaja és vissza a hajóhoz, hogy “kidobjuk” azokat a kollégákat, akik délutántól melóztak. Majd felvettünk pár ismerőst még és nekivágtunk Wailea-Makina városának egy kis esti ivászatnak (nekem, sofőrnek szigorúan bambi jutott).

Másnap következett a nagy sziget, Hawaii (amiről az állam kapta a nevét... nem, az én államat nem Hawaii-nak hívják... elnézést), ahol Kona városa volt az érkezés helye. Itt csatlakoztam a “recepciós” bandához (Guest Services a becsületes neve a csapatuknak, de lényegében a szállodai recepciós munkakörével bírnak) Velük strandkörutat tettünk a környéken. Lennének néznivaló a környéken, de ennél a kikötőnél - a sekély víz miatt - a part mellett horgonyzik le a hajó és a segéd-/mentőhajóival (másnéven tenderekkel) viszi partra az embereket. Ez pedig baromira lelassítja a le- és felszállást, szóval jóval az utolsó tender indulása előtt a kikötőben kell lenni, hogy elkerülje az ember a sorbanállást. Emiatt nincs sok idő messzebbre eljutni.

Következő nap a nagy sziget keleti oldalán álltunk meg, Hilo város kikötőjében. Itt egymagam befizettem egy hopon-hopoff buszra és bejártam a környéket. Voltam vízesésnél, a mellette burjánzó erdőben, tengeri teknősös strandon, japán kertben. Lett volna még 1 megálló, Kauai szigete, de aznap biztonsági szolgálatban voltam, úh nem tudtam lemenni a hajóról. Aztán 4 nap hajózás következett, hogy a 14 napos hawaii út végén megérkezzünk az új anyakikőtőbe.

Mexikói riviéra I.

A hawaii körút végén már Los Angelesbe értünk vissza, pontosabban Long Beach-re; innentől ez volt az anyakikötőnk. Az első mexikói körút 4 napos volt, hogy utána a hajó beálljon vasárnaptól vasárnapig tartó 7 napos utakra. A 4 nap alatt 2 helyen állt meg a hajó. Katalina-szigeten lusta voltam és nem szálltam le, Ensenada-n viszont igen. Ide délután érkeztünk este indult a hajó, úh sok idő nem volt. Egy gasztrokörutat tettünk hármasban egy ajándékboltos mexikói lánnyal Argeliával (ejtsd: árhélia) és indonéz kollégámmal, Sarawut-tal. A kikötő mellett itt áll egy hatalmas zászlórúd, amire néha felhúzzák Mexikó (és valszeg a világ) legnagyobb mexikói zászlaját, de én egyszer se láttam a lobogót.

Ezután 7 napos, 2 kikötős mexikói körutak jöttek. Mexikóért annyira nem rajongok, úh a két kikötőt (Cabo San Lucas és Puerto Vallarta) itt zanzásítva veszem (meg nem akarom nyújtani sokáig a bejegyzést). Cabo-n általában 2 egymást követő napon is megálltunk; az ott-éjszakázást több okból sem tette meg a hajó (ez is tenderes megálló volt, szóval macerás tendereket futtatni egész éjszaka; ill. pénzben is olcsóbb, ha az éj folyamán köröz egyet a hajó (fizetni kell, ha éjszakára kikötőben marad a hajó)) Szóval az állandó tenderezés egy idő után baromi fárasztó és frusztráló, úh sokszor maradtam a hajón. Pár kép azért készült, mert nem volt ronda a hely, de messzire nem mentünk az öböltől. Puerto Vallarta jobban tetszett; sokszor San Juan (Puerto Rico) hangulatát idézték utcái. Néhány hétig ezeket a köröket tettük meg, majd ismét jött egy hawaii, 14 napos út.

Második hawaii út

Most belehúzok, mert inkább a képeket nézzétek :-) Az első megállónk most Maui volt. Legutóbb itt kaptam sokáig kimenőt, úh most este már melóznom kellett, de így is eljutottunk (ismét 2 kocsit bérelve) az Iao-völgybe. Ez egy természetvédelmi terület egy impozáns tű-ként magasodó csúccsal, szép erdőkkel. Majd délután strand és többedmagammal vissza a hajóra melózni. Másnap a’sszem Kona volt, de akkor megint biztonsági szolgálatban voltam, úh nem tudtam leszállni a hajóról (a fotós csapatból minden nap 2 embernek a hajón kell maradnia; úh minden hawaii körút előtt választottunk, vagy sorsot húztunk, az egyes szigeteken ki is legyen “őrségben”) Oahu-n viszont szabad voltam, úh ismét kocsibérlés (itt már csak utas voltam) és sikerült szinte az egész szigetet körbeautóznunk. A végén már nem fért bele egy vízeséses nemzeti park (zárás után még beosontunk páran, de már túl sötét volt), de így is voltunk egy kilátónál (Pali), a Templomok Völgye nevű emlékparkban (itt egy 800 éves japán buddhista templom mása van többek között), a - mások számára - kötelező strand, majd vacsi. A kamerám aksija a nap vége felé lemerült, úh strand és vacsiképek hiányoznak.

Következő nap Kauia jött (az előző hawaii úton itt nem tudtam leszállni) és mivel ez volt az utolsó alkalmam ezen a szigeten (ez volt az utolsó hawaii körutam a dec. 7.-i leszállás előtt), a lehető legtöbbet akartam látni a szigetből, úh egy recepciós japán lánnyal, Eri-vel befizettünk egy helikopterútra a sziget körül/keresztül. Hihetetlen látvány volt; rahedli kép van; remélem átadnak valamit az élményből. Az utolsó megállo Hilo volt a nagy szigeten. Itt nagynehezen sikerült összekaparni egy társaságot, hogy megnézzünk egy vízesést és a körötte elterülő tájvédelmi körzetet. Majd vissza Long Beach-nek.

Utolsó mexikói utak

4 nap hajóút következett vissza Long Beach felé, de mielőtt LA-be értünk volna, az utolsó napon megálltunk ismét Ensenada-ban. Késő délután érkeztünk (ez gyakorlatilag egy kényszermegálló: USA-ból induló körút csak úgy érhet vissza az USA-ba, ha az utolsó megálló nem USA-beli megálló - ne kérdezzétek, miért) Emiatt megint csak egy gyors gasztrokörútra volt idő a városban 4 fotós cimborámmal. Ezután már 3-4 hetem volt csak hátra a szerződésből és következtek a 7 napos, 2 kikötős utak a nem túl izgalmas Mexikóba. A jó az volt, hogy 2 körúton is a 2 cabo-i nap helyett Puerto Vallarta-ban (PV) éjszakázott a hajó, úh meló végeztével kinn is lehetett maradni. A rossz, hogy ez egyik ilyen héten buzi-körút volt... 1800, a szexualitás terén másképpen gondolkodó férfi utas vette ki a hajót és minden este fotózni kellett az éjszakába nyúló partijaikat a hajón. Ezt általában 2 lány csinálta, de pont azon az estén, amikor PV-n maradt a hajó, nekem meg egy kollégámnak kellett hajnali fél 3-ig a bulin fotóznunk. Itt nem kell semmi komolyra gondolni, 2 hátteret állítottunk fel és vakukkal vártuk, hogy vki jöjjön fotóztatni magát. Akkor este egyenként sikerült 20 képet csinálnunk 3 óra alatt... Általában nincs bajom a melegekkel (bár az ilyen privát utakon kitör belőlük a legrosszabb elhajlott énjük), szóval inkább az zavart, hogy buktam a másik bulit a legénységgel, akik persze a városban mulattak. Ennek a privát körútnak a végére amúgy éreztem, h kicsit felfordult a gyomrom (bár lehet, hogy a több, mint 7 hónapja fogyasztott hajós kajából lett már elegem), de az tény, hogy felüdülés volt utána ismét nőket és gyerekeket látni, hallani. Volt még egy PV-i ottéjszakázás, akkor sikerült kijutnom. A maradék pár hétben eléggé leengedtem, úh még egy PV-i gyalogtúráról készítettem képeket, valamint az utolsó körút indulásakor lefotózgattam, ahogy elhagyjuk Long Beach-et. Ennek az útnak a végén, december 7.-én visszaértünk Long Beach-re és ezzel letudhattam 1 hét híjján 8 hónapos szerződésemet.

Elég változatosra sikeredett ez a 8 hónap. Kezdve a 10 napos los angeles-i “kényszer”-szabadságtól, a 2 hetes karib-tengeri “kiruccanáson” át, a majd’ 1 hónapos bahamai javító-dokkos semmittevésen keresztül és az utána induló 4-5 napos - az “imádott” Mexikóba tartó - körútakon át, míg végre az utolsó 4 hónapot sikerült a vágyott hajón eltöltenem. Összeségében nem bántam meg, hogy belevágtam a 3. szerződésbe, és így visszaolvasva mindent és újraélve, élveztem is. A társaság mindegyik hajón jó volt; jó barátságok szövődtek, nagyon jó emberekkel ismerkedtem meg, az utolsó hajón sokan és jófejek voltunk magyarok. Szóval szép emlékekkel, élményekkel intek most hosszabb búcsút a hajós életnek. A következő 4-5 hónapban megpróbálom kicsit más irányba fordítani életem vitorláját. Legrosszabb esetben folytatódik a blog, bár remélem, nem ilyen formában :-) Köszönöm mindenkinek, aki követte a blogot. Köszönöm a kommenteket!

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Galéria linkek:

Hawaii 1.: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog3Hawaii?noredirect=1

Mexikó 1: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog3Mexiko?noredirect=1

Hawaii 2.: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog3Hawaii2?noredirect=1

Mexikó 2: https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog3MexikoEsEgyeb?noredirect=1

A bejegyzés trackback címe:

https://tengerre.blog.hu/api/trackback/id/tr735738967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.