Sok idő eltelt a legutóbbi bejelentkezésem óta, de nem sokminden történt. Legalábbis május utolsó és június első 2 hetében. Ebben az időben gyakorlatilag tovább folyt a semmittevés. Június első hetén 2 arc érkezett a miami irodából, hogy az új galériarendszert felállítsuk  (ugyanaz a rendszer, mint a Glory-n). A főnök is megérkezett, de szerencsére nem az, akire számítottunk. Végül is ugyanaz most a főnököm, aki a Freedom első hónapjaiban volt (Jelena). Emberként semmi bajom vele, de nem a legjobb főnök (ezt azt hiszem anno is megírtam) Persze mindenki örült, hogy őt kaptuk, nem pedig az eredetileg tervezett főnököt. Jó a kapcsolatom vele; beszéltem is vele a Miracle-re helyezésről; írt is levelet, de továbbra is annyi az esélyem rá, mint eddig...

Párszor még elmentem szétnézni Freeportban, de érdekes helyre nem jutottam. A kiszemelt nemzeti park túl messze volt, hogy biciklivel eltekerjek odáig, a taxisok meg méregdrágák voltak. Közben pontosult a hajó indulásának dátuma. Június 8-án elhagytuk a Bahamákat; pontosabban Freeport (kísértet-) városát. Persze az indulás nem volt zökkenőmentes. Miután először vízre engedték a hajót, kiderült, hogy valami baj van a motortérben, úgyhogy ismét kiemelték, majd a vissza. Közben egyik este az indulás előtt jó 20 percre elment az áram az egész hajón; csak a vészvilágítás működött. Állítólag mert megint volt egy kis tűz a motortérben... Ekkor meg persze már az egész szárazdokk alatt éreztük, hogy ezt a hajót gyakorlatilag csak lemeszelték. Átépítették ún. “2.0-ás” hajóvá (új nevű bárok, pár új logó, új fotógaléria), de rengeteg dolgot nem javítottak ki rendesen. Sok helyen még a régi, kopott kanapéborítás van; amióta eljöttünk Freeport-ból 1 lift nem működik, a többi meg rendszertelenül; a szennyvízrendszer is akadozik, sok a szivárgás. A galériában is gyakorlatilag felraktak pár új feliratot, táblát és ennyi. Pár hete megint jöttek fotós fejesek a hajóra; persze megint egy rakat új ötlettel, amiket már meló mellett kellene nekünk megcsinálnunk. Közben persze nyomják a főnökünket, hogy termeljük a pénzt, ergo jönnek a túlórák, a fáradság (a blog is emiatt késett ennyit), olykor feszültség a csapaton belül. Most már nagyjából mindenki belejött az új galéria-rendszerbe, de mivel sokak most találkoztak ezzel először, rengeteg volt a hiba az első hetekben. Volt már 3-4 körút, amikor sikerült bónuszt csinálnunk, de ez csak rengeteg túlóra árán történt. Pár napja a főnökünk kapott is fejmosást emiatt a hotel-igazgatótól... Ezután talán lazább lesz a beosztás.

Lenne esélyem megbízott-főnöki pozit megpályáznom (persze másik hajóra tennének), de látva a rengeteg sz*rt, amivel meg kell birkózni, nem sok kedvem van hozzá. A galériafelelős pozi is átalakult az új rendszer miatt: aki ezt a pozit viszi, egyáltalán nem fotózik már, csak a galériában van minden nap, viszont rengetek idegtépő, piszlicsáré dologgal kell foglalkozni, közben pedig kedvesnek lenni a vendégekkel (egy szerb lány van most ebben a pozícióban és jól csinálja). Az én arcomra sokszor kiül, hogy mit is gondolok a nevetséges dolgok miatt panaszkodó, csak ingyenképet akaró, olcsójános vendégekről, úh én alkalmatlan vagyok erre a pozira :-) Persze mindig vannak jófej vendégek, akikkel el lehet szórakozni, meg dicsérik a képeimet. De ez már annyira nem dob fel, mint az első szerződéskor.

A szerződésem eleji áthelyezési mizériának és a Freeport-os kényszerű semmittevésnek köszönhetően megint nem jutottam be egy esküvői fotós tréningre (a szárazdokk alatt nem volt főnökük a hajón, úh nem jutott el hozzánk a hír a legközelebbi tréningről...). Augusztusban lesz elvileg a következő, azt lehet, h megpályázom. Ezen a hajón van egy ún. “Dream-stúdió”. Ez gyakorlatilag 2 fotós srácot jelent, akik egész körút alatt privát fotózásokat vállalnak és azokat adják el. Ők nem is csinálnak semmi mást és elég profik. Ha lazul a beosztás, megpróbálok több időt velük tölteni, hogy tanuljak vmi újat. Most már biztos, hogy több szerződésre nem jövök vissza ehhez a céghez, úh a maradék 3 hónapomban megpróbálok minél több tudást magamba szívni.

Így akkor 6 hónap lesz megint a tervezett 7-8 helyett. Alapvetően az utazás miatt jöttem vissza a 3. szerződésre, de a mostani állomások elég kiábrándítóak, úh nem fogok 6 hónapnál tovább maradni. Ez a hajó 4 és 5 napos körutakat csinál Mexikó 2 kikötőjébe és egyik hely sem nagy “vásziszdász” (Cozumel és Progresso; Cozumel egy sziget a Yucatán-félsziget mellett, Progresso pedig a félsziget partján fekszik) Baromi meleg van és ami érdekes lenne ezeken a helyeken, ahhoz messzebb kell utazni, arra meg legtöbbször nincs elég szabadidőnk. Cozumel-ben legutóbb béreltem egy biciklit (mivel a hajón ingyen kérhető bringák használhatatlanok és a közeljövőben nem kapunk újakat...) Eltekertem egy maja romtemplomhoz, de kiderült, hogy ez a “szegény-maja” temploma volt (képek a galériában). Állítólag a templom többi része föld alatt van, de olyan sok “garázs-szint” nem lehet, mert az egész sziget lapos... Legalább tekertem egy jó 2 órát (viccen kívül jól esett a dögmeleg ellenére) A többiekkel szervezkedünk, hogy legközelebb kocsit bérlünk és megnézzük a “puccosabb” maja romot. Progresso-ban eddig csak a belvárosba jutottam el. Van pár pofás hely ott, de összességében a tipikus mexikói “porfészek” jelző illik rá legjobban. A galériába próbáltam csak a szép és érdekes helyeket feltölteni (mint pl. az Assisi Szent Ferenc szupermarket-et... nem vicc) Itt is lennének maja emlékhelyek, de annyira messze, hogy a 4-5 óra szabadidő nem elég rájuk.

A 3. helyszín, az anyakikötőnk (Galveston - Texas) viszont érdekes hely; eddig ott voltam kinn a legtöbbször (ismét egy ok a lassú blogfrissülésre: itt lenne a legjobb a net, de eddig amikor szabadidőm volt, inkább városnézni mentem, mint netezni; bocsának mindenkitől :-)) Picit olyan mint Key West, de nem annyira zöld és itt erősebb a viktoriánus stílusú építészet. Részletek a galériában, mert már megint túl hosszú leszek :-) (Ez a bejegyzés most nem lett kronologikus; az időrend a galériában van: Galveston képek előrébb vannak, Mexikó a végén)

Pár jó hír a végére: még márciusban feladtam 2 csomagot Peruba, hogy ezzel köszönjem meg vendéglátóimnak az ottlétemet. A csomagoknak gond nélkül meg kellett volna érkezniük Limába, de mivel a vámpapírokra forintban tüntettem fel az értékeket, sikerült egy jó kis kavarást okoznom a perui vámhatóságoknál. A forintot USA dollárnak nézték és meg akarták vámoltatni, amit a címzetteknek kellett volna megfizetniük. Ottani cimboráimnak jeleztem, hogy ne fizessenek semmit, mert ez félreértés. Mivel így nem került kézbesítésre a csomag, egy ottani raktárba vitték a csomagokat és mire sikerült tisztáznom a valódi értékeket, rám akartak verni raktári kültségeket is. A Fürgefutár és a magyar UPS segítségével  végül is sikerült június elején (majdnem 3 hónap után...) eljuttatni a csomagokat a címzettekhez további költségek nélkül.

Tavaly novemberben rendeltem egy külső meghajtót a laptop-omhoz, amit anno nem kaptam meg 1 hónap eltelte után sem. Akkor írtam erről a küldő cégnek; ők elvileg küldtek egy másik meghajtót is, de az sem érkezett meg hozzám. Viszont pár hete mégis megérkezett az egyik :-) A papírok szerint már novemberben Miamiban volt a csomag, de vmiért az iroda nem tudta eljuttatni a Freedom-ra. Viszont 8 hónap után megtaláltak a Triumph-on...

Az élet zajlik, a csapattal nincsenek különösebb gondok, nagyjából mindenki jó fej. Nagyjából mindannyian egyszerre kezdtük ezt a szerződést, úh valszeg sokáig együtt leszünk. Van egy indiai srác, aki váltani fog bárpincérnek. Ha lép, másik hajóra kerül és akkor valszeg a felesége is megy vele (szintén fotós). Van egy jamaikai srác is a csapatban; ő a Freedom-ra akar kerülni, hogy otthoni dolgait egyszerűbben intézhesse (Ocho Rios az egyik megállója a Freedom-nak) Egyelőre egyiküknek sincs lelépési dátuma, úh maradunk így, ahogy vagyunk.

Időközben megpróbálok vmelyik európai hajóra is átkéredzkedni (bárhol jó, csak ne ezen a hajón :-)). Laca cimborám esküvője lenne az apropó: ha sikerül, lehet, hogy el tudok jutni az esküvőre (Csak kérnem kell néhány nap “szabit” (ún. “workbreak” - gyakorlatilag fizetés nélküli szabi)). Erre is kb. annyi az esélyem, mint a hawaii hajóra, de legalább megpróbálom.

Remélem, elég hosszú lett a bejegyzés, hogy betöltsem a lassan 2 hónapja tartő blog-űrt. A következő frissülést megpróbálom a szokott ritmusban tenni. Szóval - hacsak vmi eget rengető nem történik közben - 1 hónap múlva újra jelentkezem.

Galéria link:

https://plus.google.com/photos/114960804292480584616/albums/5900892891435840113

Szerző: kolestom

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tengerre.blog.hu/api/trackback/id/tr465406205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyuwec · http://blog.koles.hu 2013.07.16. 12:31:29

A dolgos, faraszto hetkoznapok egy oceanjaron cimet is adhattad volna ennek a bejegyzesnek.
Orulok, hogy a perui csomag vegre celbaert, meg a vinyodat is megkaptad.
Uj notebook?