Kis szünet után akkor folytatódik a beszámolóm. Ismét 2 galériát csináltam:

Galéria 1 és Galéria 2. A szövegben majd jelzem, mikortól indul a 2.

Szóval ott hagytam abba, hogy visszatértem Cuscóból és még másfél napig Bere családjánál voltam. Ezt az időt lazára vettük; a következő napon sok minden nem is történt. Járkáltunk a környéken majd délután találkoztunk Christian cimborámmal, akit mindketten ismertünk a fotós munka miatt. Berének ő volt a trénere, nekem meg a főnököm a Victory-n; így hárman elvoltunk aztán késő estig.  Másnap délelőtt ismét Bere anyjával és öccsével bevásárló körútra mentem, majd délután Berével egy jó Ceviche evő helyet kerestünk. Ez lényegében tengeri herkentyűk nyersen, ecettel, fűszerekkel keverve... nézzétek a galériát :-) Nagyon finom. Délután aztán átköltöztem Christian házába (továbbiakban Kris); nála is maradtam a 2. hétre.

Költözésem után Kris-szel bementünk a belvárosba, pontosabban a Parque de la Exposición-ba (a kiállítás parkja?). Itt 1 solért (!) megnéztük a művészeti múzeumot (Museo Del Arte), ahol volt pár kortárs kiállítás; némelyik mű a 20. sz.-i perui történelmet is felhasználta (fényképezni nem lehetett). Maga a park szép volt; egy Gustav Eiffel tervezte épület is volt benne. Galériában vannak képek.

A park után elindultunk a limai kínai negyed felé. Útközben sok hely mellett elmentünk, itt nem részletezem, a galériában van képleírás. A kínai negyed nem sokban különbözött más város kínai negyedeitől, viszont a kaja a kínai és a perui érdekes keveréke volt. Aztán visszaindultunk a városközpont felé, elmentünk a főtérre, viszont utána továbbmentünk a Rimac folyóig. Itt nagy építkezés folyt éppen: a folyó alá (!) építenek többsávos utat, h a felszíni közlekedést tehermentesítsék. A folyó melletti parkban éppen vasárnapi vigadalom volt, sok étellel, “tánc-arénákkal”, perui Michael Jackson imitátorokkal. Itt voltunk egy ideig, majd visszaindultunk a San Martín tér felé. Ott belecsöppentünk egy szabadtéri kampány-koncertbe. Akkor nagy kampány és ellen-kampány folyt a polgármesternő eltávolításáért. Az eltávolítás mellettiek a “Si” pártiak, a maradás mellettiek a “No” támogatói; mi a “No” koncertjére pottyantunk (ami nem volt rossz, több helyi rockbanda is fellépett). Múlt vasárnap (március 17.-én) volt a szavazás és perui barátaimtól megtudtam, h a “No” nyert kevesebb, mint 2%-kal.

Másnap úgy terveztük, h megnézzük a történeti múzeumot, de sajnos zárva volt. Gyorsan kerestünk egy másikat a közelben, így jutottunk a Larco múzeumba. Ez Peru spanyolok előtti (pre-columbiai) idejét mutatta be; baromi érdekes volt, de egy múzeumról nem nagyon lehet képekkel beszámolni, úh csak néhányat tettem a galériába. Ebédre visszamentünk Kris családjához; itt gyorsan megemlítem, h isteni házi főztöket ettem mind Berééknél, mind Kris-éknél (csak párnak a neve: Papa a la huancaina, Aji de Gallina, Olluquito con Charqui – rájuk lehet guglizni) Késő délután nekivágtunk egy kilátónak a San Cristobal dombon; ehhez visszamentünk a belvárosba, majd befizettünk egy buszra, ami felvitt a kilátóra. A naplementét pont elcsíptük, viszont a kamerám aksija lemerült, úh onnantól nincsenek képek aznapra.

Innen indul a 2. galéria.

Másnap Kris-szel és az apjával elindultunk kocsival a Pachacamac nevű helyre. Útközben megálltunk pár helyen, az egyiken ettünk Chicharron-t; ez lényegében olajban/zsírban kisütött sertésaprólék (legtöbbször a fejhúsból csinálják) Baromi tömény, de finom (a régi “lacikonyhás” sülthúsokhoz tudnám hasonlítani, de ez zsírosabb) Pachacamac egyébként nincs messze Limától; egy ősi (inkák előtti) indián városrom, amiből sok minden nem maradt meg, de próbálják helyreállítani, úh el lehet képzelni, milyen lehetett. Képek a galériában.

Délután visszamentünk Limába, ott az egyik piaci kajáldában ettünk “dzsungel-ételeket”. Ez a hely állítólag olyan jó (tényleg finom volt az étel), h Peru legismertebb chéfje - Gaston Acurio - egyszer megfordult itt és annyira ízlett neki az itteni koszt, hogy magával vitt pár receptet. A lakás felé útközben véletlenül felfedeztünk egy szintén ősi indián romot Lima belvárosában. Gyakorlatilag körbe van építve már és elvileg pár éve még be is volt lakva az egész terület.

Este még visszamentünk a belvárosba, h megnézzük a szökőkút-parkot. Ez gyakorlatilag egy nagy park tele különféle ötletes szökőkutakkal; az egyikben/nél egy negyedórás fény- és zeneshow is volt. A fellőtt vízpermetre vetítettek mindenféle alakzatokat ill. filmbejátszásokat zene kíséretében. Feltöltöttem egy videót, h érthetőbb legyen.

A következő napon végre sikerült bejutnunk a történeti múzeumba (amit pár napja zárva találtunk). Itt a legrégebbi indián időktől a közelmúltig mutatják be Peru történetét. Fél napot elütöttük itt majd délután találkoztunk Berével, aztán este egy helyi plázába mentünk Krisszel szuvenírgyűjtésre. (tömörítek, mert megint terjengek)

Másnap hazaért Romániából Krisz felesége, lánya és anyja; délután még velük elmentem a belvárosba iskolaszereket nézni - náluk akkor ért véget a nyári szünet.

És ennyi... Este átmentem Beréékhez, h megköszönjem a vendéglátásukat; érzelmes búcsút vettünk egymástól. Aztán vissza Krisz-ékhez, ahol álltam a búcsúvacsorát: Pollo a la Brasa (egész grillcsirke, de perui fűszerezéssel). Itt is megköszöntem a vendéglátást, majd reggel ismét egy gyors búcsú, aztán Krisz és az apja kivittek a reptérre.

Baromi rossz volt elmenni. Elég távirati stílusban írtam le ennek a 2 hétnek az eseményeit, de elhihetitek nekem, h piszok nehéz volt elválni az ottaniaktól; nagyon a szívemhez nőtt Peru és az ottani emberek. (Pl. most jut eszembe, h az előző bejegyzésben elfelejtette leírni, h Bere unokanővére - Fabi - egyik este meghívott hozzájuk vendégségbe. Nagyon kedves volt a lány és az amerikai faszija is jó fej volt. Voltak még ilyen találkozások, de egyrészt baromi hosszú lett volna mindkét bejegyzésem, ha mindet leírom, meg én sem vagyok az az ömlengő típus- kivéve most a végén :-)) Szóval mindkét család hihetetlen jó fejek és kedvesek voltak, de nem is találkoztam olyan emberrel ott, aki ne lett volna baromi közvetlen. Nagyon más volt ez a két hét, mint az USA 2 hét tavaly (úristen, az is lassan egy éve volt...) Egyrészt mert nagyon másvilág a két ország, meg ugye az USÁ-ban egyedül csináltam végig az egészet, itt meg állandóan volt kísérőm. Az USÁ-ban hostelekben szálltam meg, itt meg családoknál éltem, ami ugye szorosabb érzelmi kapcsokat jelent, amiket nehezebb “elvágni” búcsúkor (visszatérek a hostel-es módhoz, h kíméljem magamat :-)) Na, mindegy... most már túl sokat ömlengek. Mindenképpen vissza akarok menni Peruba (és mindenkinek csak ajánlani tudom, h menjen, ha tud), mert én is szinte csak morzsányit láttam az egészből. De ahogy a közhely mondja: egy élet is kevés...

Ok. Ömlengés vége. Tények: április 13.-án kezdem 3. szerződésemet a Carnivál-nál és nagyon úgy tűnik, h megkapom az egyik főnyeremény-hajót. Ha minden jól megy, a Miracle nevűre lépek fel, ami Hawaii-t és Alaszkát jelenti. A repjegy már megvan Los Angelesbe, már csak a céges papírokat várom gyorspostán.

Szóval folyt. köv. egy hónapon belül.

A bejegyzés trackback címe:

https://tengerre.blog.hu/api/trackback/id/tr765161822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.