Ez a szünet is hosszabb lett, mint terveztem. Az előző kabintársam - akivel gyakorlatilag csak 1 hétig voltunk kabintársak - úgy döntött, magával viszi a konnektor-adapteremet. Nem nagyon értem, miért, mert kolumbiai a srác, nagy szüksége nem lesz szerintem egy európai/USA adapterre, dehát ő tudja.  Ezt leszámítva jó fej volt a srác. Az új kabintársam is teljesen rendben van. Vele érkeztem egy időben a hajóra, de ő már visszatérő fotós. Perui a srác, Adriánnak hívják; kis köpcös, de nagy parti-arc. Az első héten az egyik reggel az előző esti buli után érősen másnaposan (mondhatni még részegen) ment ki a hajó mellé fotózni. Ezek amúgy az ún. “gangway” fotózások. Ez reggelente van, miután kiköt a hajó és az utasok leszállnak, hogy az aznapi programjaikat élvezzék. Ilyenkor kiállunk (4-en, 5-en) a kilépő pallók mellé és lekapjuk az utasokat, ahogy szállnak le a hajóról.

Általában ilyenkor van 1, vagy 2 kosztümbe öltözött ember is, akikkel szintén lefotózzuk azokat az utasokat, akik hajlandók vele pózolni. Meg van, h kiviszünk egy kellék-hajó-kormánykereket és ahhoz csábítjuk a jónépet. A kosztümbe általában az egyik fotós öltözik; legutóbb a magyar srác, Krisztián öltötte magára a kalóz jelmezt. Elég vicces volt, de remélem, engem nagyon nem osztanak be ilyenre. Nem érzem, h nagyon “kalóz” fejem lenne.

A fotózások szinte minden nap mennek. Ha reggelente nem kell a leszállókat fotóznom, akkor biztos, h este kell portréznom, de van, h mindkettő van egy nap. A galériában is néha nagyon nagy a forgalom és sajnos a múlt vasárnap a kabintársam mellett még 2 ember lelépett a fotós csapatunkból és csak egy érkezett pótlásra, úh emberhiányban szenvedünk jelenleg. Az egyik este a menedzser is beugrott portréfotózni. Az én sebességem sajnos még mindig nem túl jó; a többiek nyugtatgatnak, h gyakorlás kérdése az egész, de azért jó lenne már legalább 100 képet letudni az esti fotózásokon. Az egyik este örültem magamnak, mert 170 képet sikerült csinálnom, de egy picit lepadlóztam, amikor megláttam, h az egyik kollégám több, mint 800 (!) képet csinált aznap este. Szóval, van hova fejlődnöm még.

A legutóbbi barbadoszi kikötéskor Krisztián cimborámmal elterveztük, h ellépünk a strandra. Fogtunk egy taxit (kisbuszt) a kikötőben még 2 utassal; el is értünk a célig, ahol kiderült, h Krisztián bennhagyta a tárcáját a taxiban. Egy másik taxissal megpróbált utána menni a kisbusznak, de nem találta ott, ahova a másik utasokat vitte. Tudtuk, h ezek a taxisok a kikötőből szedik föl az utasokat, szóval visszamentünk a hajóhoz és nekiálltunk megkeresni a sofőrünket, akiből csak annyira emlékeztünk, h idősebb, vékonykás fekete faszi, szürkés, viseltes baseball-sapkában és egy fehér Nissan kisbusza volt. A kikötőben volt vagy 70 kisbusz és természetesen minden második fehér Nissan volt (és mindegyiket egy fekete faszi vezette). Szerencsére a személyleírásunk meglepően pontos volt (mi nem éreztük annak) és a többi taxis előszedte nekünk az öreget, aki meg is mutatta a buszát. A tárca ott is volt a padlón. Szóval nagy szerencsénk volt, meg a taxisok is rendesek voltak. Viszont az aznapi strand kimarad. Amióta itt vagyok, eddig 2-szer voltam tengerparton: először még a Bahamákon, meg az új hajóval St Maarten szigetén (friss képek is onnan vannak részben). Remlélem, a következő St. Maarten-i kiszállásnál is ki tudok jutni. Piszok jó a víz, a levegő sem volt meleg, de azért nagyon tűz a nap; meg is kapott egy kicsit legutóbb.

Vannak húzós napok, amikor mondjuk 3-4 napon át fél 8 körül már készen kell várni az utasokat és aznap este még éjfélig pakolgatunk a galáriában. Ilyenkor persze mindig van 3-4 óra szünet a leszállás és a délutáni készülődés között, de azért kimerítő tud lenni a kései fekvés, korai kelés folyamata egymás utáni napokon. Ma szerencsére nem voltam beosztva semmi reggeli feladatra (csak du. 3-kor kezdek), úh jól kialudtam magamat.

Van még egy nagyon jó feladat a laborban: a képek “teggelése” (angolul: tagging). A lényege, h minden kép hátuljára fel kell ragasztani egy kis lapocskát, ami beindítja a risztót a galériában, ha vki el akarja lopni a képet. Szóval minden egyes képre kell egy ilyet ragasztani; az egyes ilyen “gangway” fotózásokkor több mint 1000 (ezer; nem gépeltem el :-)) kép készül, plusz még a kosztümös és hajókerekes képek. Ezekre mindre fel kell ragasztani ezt a mágneses izét. Az elején rettenetesen lassan ment nekem, de szépen lassan ebben is kezdek felgyorsulni.

A hajón egyébként szinte minden este van vmi esemény a személyzetnek. Van filmvetítés a nagy színházteremben, hetente 2-3 alkalommal van vmilyen buli, az utasoknak fenntartott diszkóba is fel lehet mennünk, szóval elég jól ellátnak minket ilyen téren is. Ma (október 21.-e este) is lesz egy buli csak a személyzetnek. A fotólaborban is van, h beszerez a menedzser 2 üveg piát (rum és vodka) és ott iszogatunk munka után. A főnök egyébként alapjában véve jó fej, bár vannak rossz napjai.

Pár napja a “Mocsok 1 Kölykök” albumát hallgattam “teggelés” közben és elkapott egy picit a honvágy. Aztán másnap, ahogy az egyik szigeten slattyogtam, elmúlt :-) Viccen kívül: a magyar ősz meg a tél kicsit hiányozni fog, de valszeg csak azért, mert ilyen sok időt és ennyire messze eddig még nem voltam távol kishazánktól. (Persze a próbaidő 3 hónapig még ott lebeg a fejem fölött, mint Damoklész kardja, de azért remélem, minden jól fog elsülni.)

A következő bejelentkezésem remélem, rövidebb szünet után lesz.

Galéria ismét frissül:

https://picasaweb.google.com/kolestom/HajosMelo

A bejegyzés trackback címe:

https://tengerre.blog.hu/api/trackback/id/tr733320764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.