Victory!

2011.10.05. 23:01

Ez egyszerre 2 dolgot is jelent: sikerült a 2 hetes tanfolyam (megkaptuk az okleveleket), és megtudtam a végleges hajóm nevét is: Victory.

Szóval pár nap múlva már a Karib-tengeren fogok hajózni egy a mostaninál is nagyobb óceánjárón. 7 napos körutak, amik Puerto Rico-ból indulnak és ezeket a helyeket érintik: San Juan, St Thomas, Barbadosz, St Lucia, St Kitts, St Maarten. Akiket eddig kérdeztem, nagyon dicsérték ezt a hajót: jó fejek az utasok, meg a személyzet is. Úgy legyen.

A legutóbbi bejelentkezésem óta folyamatosan mentek a gyakorlatok és az éles bevetések, valamint a maradék 2 tesztet is megcsináltuk. A 2. teszt elég jól sikerült (mindenki pontszámára nem emlékszem, de talán az enyém lett a legjobb). A 3. teszt a galériával volt kapcsolatos (fényképek és egyéb szolgáltatások, termékek árai, tulajdonságai; galériával kapcsolatos folyamatok rendszere, ... stb.) Itt kavartam kicsit a dolgokat (a 4 standard fényképméretet is elrontottam...), de sztem ez is elég magas pontszámú lett. A lényegen mondjuk nem változtat: sikerült a tréning időszak. Persze ettől még 2 és fél hónapig még próbaidőn vagyok, szóval könnyen elküldhetnek, de remélem, nem ez lesz.

Szóval szinte folyamatosan "lőttük" az utasokat, meg árultunk a galériában. Párszor megint bénáztam az egyes fotózásoknál (pl. az egyik kihajózáskor teljes alakos, álló képeket csináltam az összes alanyomról, miközben közeli, fekvő (vagy horizontális) kellett volna... Szerencsére a tréner kedvel engem, szóval nem cseszett le nagyon (inkább mosolygott is a dolgon), meg a darabszámot amúgy is tudtam szállítani... Meg ahogy láttam, az én álló képeimből is vettek az utasok, szóval nagy kárt nem okoztam a cégnek.)

Volt párszor, h késtem, kaptam is érte kis lecseszést. Szinte mindig van hetünk közül, aki késik, de ettől még persze engem is zavartak a saját késéseim. Nagyjából könnyű a közlekedés a hajón, meg annyira nem vészesek a hajó méretei, de kell egy kis idő, míg hozzászoktatom magam, h a kabinomból (3. szint) legalább 5 perc kell mondjuk a galériáig (9. szint). A másik hajón már jobban kell figyelnem; akivel az út előtt beszélgettem, mindenki a pontosságot tette első helyre. Ezen még dolgoznom kell...

Egyre jobban élvezem az utasokkal a beszélgetést. 1-2 fotózáskor tök jól el lehet dumálni velük mindenféle banális dolgokról (persze csak röviden, különben nem lesz meg az aznapi képlimit). Vannak idegesítő típusok is. Volt egy fiatal pár, akik az egyik nap kb. 20 percig tanakodtak előttem a pultnál, hogy akkor a 6 kép közül melyik 3-at is vegyék meg. Én persze nyomtam nekik a tukmáló szöveget, h vegyenek hozzá albumot, vagy keretet. Ezzel még jobban megkavartam őket... A végén próbáltak üzletelni, h adjak már nekik még egy ingyen képet a hajóról, ha már ennyi minden jót rájuk tukmáltam... Adtam nekik. Ők mondjuk nem voltak idegesítőek.

A trénerrel egyébként elég jóba lettünk, kapott ajándékot tőlünk. Egy kólásdobozokból összeeszkábált fényképezőgépet, benne egy képpel hetünkről plusz ő.

Végül is a kicsit idegesítő magyar lány is kapott hajót. A tréning végére pedig elviselhető lett a stílusa. Vagy én lettem toleránsabb, vagy tényleg ő változott meg. Most elkezdtük egymás elérhetőségeit összegyűjteni, h valamennyire megmaradjon a kapcsolat ezután is. Az egyik indiai sráccal, Olival tök jól összebarátkoztam. Ő és a lengyel srác fognak talán a legjobban hiányozni a bandából. Meg a Filippinó srác; ő is elég vicces (őt asszem az első "pószt"-ban Justin-nak hívtam, de ő igazából Jayson (dzsézön)... Szerencsére nem hasonlít a vodás Head of-omhoz.

Sikerült végre Nassau-ban megmártóznom a tengerben (ez az eddigi 2 hét alatt csak most sikerült). Maga volt a földi paradicsom. Ilyen meleg tengervízben még nem voltam. Piszok jó volt. Ezen kívül nem sok minden lesz, ami Nassau-ból hiányozni fog. Key West-be viszont visszamennék. Nagyon hangulatos USA város. Teljesen olyan, mintha egy amerikai filmből szedték volna elő. Lenne ott még sok néznivaló, de csak egy ökológia központba tudtam bemenni szétnézni (ami persze ingyenes volt - éljen a provinciális magyar mentalitás - a Hemingway házat a 12 dolláros belépő miatt passzloltam...)

A kaja még mindig jó a hajón. Szinte minden ebédnél és vacsoránál van vmi hal, vagy csirke, de állítólag úgy 20 naponta ismétlik a menüt. Reggeli mindig ugyanaz, de sokféle (rántotta, sült bacon, virsli, felvágottak, sajtok...), szóval lehet kombinálni.

Az egyik étkezőben van egy hatalmas plazmatévé, azt lehet bámulni evés közben, van fagyi (gépből csoki, vagy vanília); mindig van vmi gyümölcs. Az oklevélátadásnál pedig volt egy kis állófogadás pezsgővel, sütival, üdítővel... Szóval első osztályú az ellátás.

Kicsit hosszú lesz a bejegyzés, szóval most hirtelen félbeszakítom.

Képek: https://picasaweb.google.com/kolestom/HajosMelo

Szerző: kolestom

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tengerre.blog.hu/api/trackback/id/tr243281427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyuwec · http://blog.koles.hu 2011.10.06. 09:55:50

Grat! Azert titokban ugy gondoltuk, hogy nem lesz ezzel a vizsgaval gondod :)

szbori 2011.10.06. 16:09:05

És mennyi ez a napi limit? Hány fotót kell leadnod nap végén?

kolestom 2011.10.08. 06:13:12

@szbori: A gyakornokság alatt általában 150 kép kellett naponta (elég ritkán sikerült :-). Ez függött attól, h aznap portrézni kellett, vagy más, kevésbé pózolt képeket csinálni (a fel- vagy leszállásnál, vagy a fedélzeten kellett-e "lőni" az utasokat)
A végső hajón már min. 300-at kell leadni egy nap. De ott már sűrűbb lesz a beosztásunk, szóval több alkalom lesz letudni az aznapi "restanciát"