Október egy fura hónap volt. Az első 2 hétben sok minden nem történt, aztán az utolsó bő 2 hétben sikerült elég sok helyre eljutnom. Az első héten megint biztonsági szolgálatban voltam, aztán melós hét volt, viszont a 3. héten egy ún. "charter cruise-unk" volt. Ez annyit tesz, h egy Capital Jazz nevű utazási iroda kibérelte a hajót egy 8 napos körútra: 2800 utas, zömében feketék; rengeteg profi zenész (főleg a fekete jazz, soul, R&B vonulatból); nekünk meg rengeteg szabad idő, mert saját fotósokat is hoztak, úh velünk nagyon nem törődtek az utasok. 3 szigeten járt azon a héten a hajó: Antiqua, Szt Lucia, Szt Maarten. Jó volt visszatérni Szt Luciára és Szt Maarten-re, bár az utóbbiról egy rossz emléket is sikerült begyűjtenem (részletek lejjebb).

Szóval Antiquán Gábor cimborámmal befizettünk egy "ziplineing" túrára (nem tudom, magyarul hogy hívják; derékra köthető hevederrel meg csigák segítségével csúszkáltunk egy drótpályán az erdőben. Drótkötélpálya talán?) Fasza volt csak rövid. Gábor egyébként fotós kolléga, első szerződését kezdte úgy másfél hónapja. Volt még velünk egy magyar lány, Andi, az "óvodából" (gyerekfelügyelő). Miután visszaértünk a drótkötelezésről, megismerkedtem egy új túrázási módszerrel. Gáborral és egy másik sráccal, Tony-val (szintén a "gyerekmegőrző" csapatból) elmentünk a Szent John (János, de sztem nem a keresztelő) erődbe, h megtaláljunk egy "kincset". Geocaching-nek hívják a tevékenységet (bővebben róla itt): arról szól, hogy a világ számtalan pontján el vannak rejtve kis "csomagok", amikben van egy papír, amire felírhatja a megtaláló a nevét és a megtalálás dátumát, de lehet a csomagban apró emléktárgy is, amit egy korábbi "felfedező" ott hagyott. A lelőhelyek általában vmi helyi nevezetesség közelében vannak eldugva. A honlapról letölthetők a koordináták, meg mindegyikhez van egy kis segítség, h pontosan hol található. Miután megtalálta az ember a csomagot, a honlapon kipipálhatja azt a lelőhelyet (van kb. 2 millió világszerte - Turán is van egy a kastély előtti parkban) A nap végén a helyi sört iszogatva ért még minket egy meglepetés (a galériából kiderül, mire gondolok)

Az új (román) főnök jól bevált eddig, de sajnos 2 hét múlva áthelyezik a régi hajómra a Victory-ra. Mi meg kapunk egy indiai főnököt, akinek elég rossz híre van (hajcsár, nagyfejű indiai - értsd: amikor a kisember hatalomhoz jut) Meglátjuk, mennyire igazak a rémhírek. Szóval Gabriel (a román főnök) jó fej; a jazz héten rengeteg szabad időt adott, bónuszt is csináltunk vele, szóval kár, h elhelyezik. Szóval sok szabadidőnk volt, a galériát is hamarabb zárhattuk a szokásosnál, úh volt idő koncertekre járni. Minden második este éjféltől egy bő 2 órás jam-melés volt a nagy színházban; nagyon jó volt mindegyik. 1 videót sikerült feltöltenem, megpróbálok később többet.

A 8 napos jazz körút második szigete Szt Lucia volt. Örültem, h visszatértünk ide, ez volt az egyik kedvenc szigetem a Victory-ról. Gábor-ral befizettünk egy búvárkodásra a Pitonok lábainál. Nagyon jó volt, csak ez is egy kicsit rövid. 1-1 óra oda-vissza a hajóút és magára a búvárkodásra csak 1 és 4-ed óránk volt. Bővebben a galériában.

A 3. sziget Szent Maarten volt. Ide is örültem, h visszatértünk, bár ezt a szigetet nagyjából már kiismertem. Azaz  úgy hittem, h kiismertem... Perui kolléganőmnek, Berenice-nek, meg akartam mutatni a sziget francia oldalát, úh felszálltunk egy helyi buszra és irány Marigot városa. Ott ettünk egyet, majd felmentünk a Luis erődbe (Victory-s időmben már jártam itt az akkori főnökkel, Christiannal, meg Karesz cimborámmal). Éppen élveztük a kilátást, amikor előtűnt két rasztahajú, fekete srác, kendővel az arcuk előtt és a pénzünket követelték; az egyiknél volt egy pisztolyszerűség; nem vagyok szakértő, de nekem kamunak tűnt a fegyver. Minden esetre nem próbáltam hősködni. Volt 40 dollárom; először próbáltam csak 20-ad adni, de a srác meglátta a másik bankjegyet és persze azt is kérte. Közben rám szegezte a pisztolyt, ami nekem továbbra is kamunak tűnt, de mivel ketten voltak, meg persze bicska is lehetett náluk, nem akadékoskodtam. Szerencse a szerencsétlenségben, h semmi mást nem vettek el. Berenice-től is 40 dollárt vettek el; nála volt még egy profi fényképező egy elég jó tele-objektívvel, de azt nem vitték el. Rajtunk kívül volt még az erődben 4 turista, az egyik hölgy próbált ellenállni, erre a pisztolyos srác fejbe verte a pisztollyal (ezt nem láttuk, csak utána mondták az érintettek). Tőle levették a táskáját. Szóval szerencsénk volt. Mi voltunk az utolsó "áldozatok"; miután elvették a pénzünket, leléptek; sietősre vették a dolgot. Pár perccel később jöttek a rendőrök (csak 1 beszélt angolul, a többi csak franciául - mindegyik fehér volt). Felvették az adatainkat, az őrsre is el akartak vinni fényképes azonosításra, de mondtuk, h vissza kell jutnunk a hajóra, úh elengedtek. Visszatértünk a holland oldalra, ott még jetsky-ztünk egyet hárman, Gáborral, majd vissza a hajóra. Annyira nem foglalkoztunk utána a lopással, h nem is jelentettük a hajó biztonsági embereinek, de aztán másnap kitudódott a dolog, úh jelenésünk volt a biztonsági főnöknél. Írásos jelentést kellett tennünk az esetről, ma (szombaton) meg jött a nagy fő biztonsági főnök a miami irodából, vele is volt egy 5 perces sz*rpofozás. Értem én, h tudnia kell a cégnek ezekről az esetekről, mert a cégnek rosszabb, ha utassal történik a dolog (ők viszik oda a turistákat), de kicsit túllihegték a dolgot a mieink. A lényeg, h csak 40 dollárom bánta ezt a kalandot.

A következő héten (október 29.-ein) 6 napos körút jött. Itt sok minden nem történt; Jamaicán szakadt az eső, de kicsit szétnéztem Ocho Rios-ban. Az utolsó képek onnan vannak.

Spanyol nyelvtanulásom első fázisa letudva: a hajós tanfolyam első szintjét teljesítettem, jöhet a haladó szint.

Galériafelügyelő/menedzser pályafutásom szárnyal. Amióta kineveztek (kivéve a jazz körutat) mindig sikerült bónuszt csinálnunk. Persze ez nem tőlem függ, de jó érzés, h tudom tartani a rendet a galériában, a többiek hallgatnak rám; amit kérek, megcsinálják. Szóval nem rossz dolog. Főleg, h ennek, meg a jelenlegi főnöknek köszönhetően már nem kell reggelente a leszálló utasokat lőnöm. Viszont a casual (lezser) estéken folyamatosan a galériában vagyok és csak a formális/kiöltözős estéken fotózok - akkor is a lépcsőt, amitől már herótom van :-)

De nem panaszkodok, mert az indiai főnökkel lehet, h rosszabb lesz (majd akkor panaszkodok :-))

Szóval telnek a hónapok, most már a 3.-at tudtam le. A cég rendszerében úgy vagyok, h áprilisig szól a szerződésem, de a 6 hónap letelte után kérni fogom a korábbi hazamenetelt (sok lenne megint 8 hónap)

1 hónap múlva újra jelentkezem itt.

Galéria link:

https://picasaweb.google.com/114960804292480584616/HajosBlog220121103

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.