A temérdek kép miatt úgy döntöttem, h 3 részben fogom taglalni a 2 hetes utam eseményeit. A galériát is eszerint bontottam fel. Az elsőben 4 (és fél) nap helyeit mutatom be Miami-ból és Washington-ból.

Hétfő (május 21.) este töltöttem föl az előző blogbejegyzésemet, de akkor már túl voltam egy városnéző és egy Everglades túrán. A túra előtt, hétfő reggel készítettem pár képet a környékről, majd indulás egy kisbusszal. 5 vagy 6 megálló volt a városnéző túrán, de sajnos a buszból nem lehetett jó képeket csinálni, úh el kell hinnetek, hogy a Coconut Grove és a Coral Gables városrészek (főleg az utóbbi) gyönyörűek. A latinó negyed a Little Havana pedig kicsit olyan volt, mint San Juan a spanyol kori épületek nélkül (szóval nem nagy szám).

A holokauszt emlékmű érdekes volt, bár a gránitra faragott fényképnyomatok és leírások hatásosabbak voltak, mint a szoborinstalláció középen. A Baltimore hotel volt még egy megállónk.

Majd utána jött az Everglades nemzeti park - legalábbis egy kis része. Nagyjából 15 percig csónakáztattak minket a propelleres tutajon (nem tudom, mi a hivatalos magyar neve annak a szerkezetnek), majd jött egy hosszabb bemutató egy színpad-szerűségen krokodilokkal, óriásbékákkal, skorpiókkal.

Azután 6, fél 7 körül visszavittek a városba. Ott én még járkáltam egy kicsit, valamint ettem egy jót egy klasszikus "diner" helyen. Hosszú lenne leírni, milyen is a hely, nézzétek meg a galériában és ráismertek. Ez volt az első rendes kajám "szabad" emberként. Utána még késő estig jártam az utcákat.

Másnap gyalog járkáltam a városban. Betértem egy botanikus kertbe, majd a Wolfsonian múzeumba mentem. Itt az 1800-as évek végétől az 1950-es évekig mutatnak be festményeket, szobrokat, használati tárgyakat; legnagyobb részt az art deco irányzat jegyében. Mondhatni a 2. ipari forradalom és az azutáni első évtizedek korának lenyomatait állítják itt ki (főleg USA-belieket, de van szovjet, de még magyar vonatkozású tárgy is). Itt jó pár órát eltöltöttem, de csak pár képet készítettem. Utána szintén késő estig járkáltam a városban.  A szállás egyébként rendben volt, bár nem tetszett, h az első éjszaka után át kellett cipekednem egy másik szobába, ahol ráadásul a zárható szekrények nem is működtek, úh az értékesebb cumóimat szabadon kellett hagynom. Szerencsére németekkel kerültem egy szobába, azokkal meg jóba lettem (végre gyakorolhattam a németemet egy kicsit), úh nem kellett görcsölni, h kirabolnak.

Másnap reggel indult a repülőm Washingtonba. Dél körül érkeztem, majd miután letettem a dolgaimat a szálláson, rohantam a Stephen F. Udvar-Házy központba. Ez a reptér melletti hatalmas hangár, ahova a légi és űrkutatási múzeum azon tárgyait vitték ki, amik már nem fértek a városi múzeumba. Többek között egy Blackbird lopakodó gépet, egy Concord repülőt, valamint a nemrég Washingtonba érkezett, leszerelt Discovery űrsiklót. A hely leírhatatlan, úh hagyom is képeket beszélni. A központ magyaros neve egyébként nem véletlen: a fent említett magyar születésű úriember '58-ban 12 évesen lelépett szüleivel, majd 1973-ban megalapította az egyik legnagyobb repülő-lízingelő-céget az USÁ-ban. Ergo: piszok gazdag lett és 1999-ben 66 millió dollárt adományozott a Smithsonian intézetnek és annyit kért, h róla nevezzék el ezt a központot. A Smithsonian egyébként a világ legnagyobb múzeumkomplexuma: 19 múzeum tartozik hozzá csak Washingtonban és mindegyikbe ingyenes a belépés. Ezután visszamentem a városba (1 óra buszozásra van a központ a városközponttól) és még jártam az utcákat.

Másnap reggel elmentem az indián múzeumba. Angol nevén: National Museum of the American Indian (ez is Smithsonian múzeum, szóval ingyenes a belépés). Nagyon jó volt; hasonló volt San Juan-ban a Museo de las Americas-ban az indián "kiállítás", de ott főleg a dél és közép-amerikai indiánokra helyezték a hangsúlyt, itt meg mindegyik indiántörzsről volt bőven infó. Jó pár órát benn voltam, de sok képet nem csináltam mert rengeteg helyen multimédiás kiállítás volt (értsd: hang vagy videóanyag), szóval hasztalan lett volna fotóznom. Az utolsó tárlatokon már rohannom kellett, mert délutánra befizettem egy városnéző buszútra.

Az sem volt rossz, bár az 50 dollárt ezért nem érte meg. De legalább elvittek sok helyre (Kapitólium - persze csak kívülről; Lincoln-, Jefferson-, Roosevelt-, Martin Luther King-, meg pár háborús-emlékműhöz) Este még bevágtam vmi kínai kaját, majd hullafáradtam aludni tértem.

Másnap reggel ismét korán keltem, h feljussak a régi postahivatal tornyába. Tavaly vmi földrengés volt a városban és ezért a Washington emlékműbe (abba a csupasz obeliszkbe) nem lehetett felmenni, úh az egyetlen látogatható torony a postahivatalé volt. Innen elég jó kilátás nyílt a városra (Washingtonban egyébként azért nincsenek toronyházak, mert a törvény tiltja, h bármi is magasabb legyen, mint a Kapitólium csúcsa. A Kapitólium csúcsán Jusztícia (vagy Iustitia) istennő a szabadság szobra áll, szóval senki nem nőhet az igazság/igazságosság szabadság főlé...) Ezután nem tudtam megállni, h még 1 Smithsonian múzeumba ne menjek be, úh becsábultam a természettudományiba (National Museum of Natural History). Ez egyrészt nagyon megérte (többek közt egy piszok jó természetfotós kiállítás volt az egyik teremben), másrészt ennek a kitérőnek köszönhetően lekéstem az eredetileg befoglalt vonatomat Baltimore-ba. Viszont 20 perccel utána indult egy másik 7 dolláros jegyért, úh csak ennyit buktam a dolgon (vagy 22 dollárt, mert az eredeti jegyem ennyibe került, mivel nem tudtam, h Maryland államnak külön vasúti társasága van (MARC) és náluk olcsóbban lehet utazni (7 dollárért), mint az Amtrak-kal.)

Szóval péntek délután megérkeztem Baltimore-ba. Innen folytatom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.